A modern testkultúra története során sokszor előfordult, hogy egy sportesemény különleges figyelmet kapott a politikai háttere miatt. Ilyen volt például az afroamerikai Jesse Owens négy aranyérme a náci Németországban rendezett, 1936-os olimpián, az 1956-os melbourne-i véres magyar–szovjet vízilabda-elődöntő, a hidegháború idején játszott amerikai–szovjet aranycsaták kosárlabdában és jégkorongban vagy a délszláv háború kirobbanása előtt lezajlott Dinamo Zagreb – Crvena zvezda labdarúgó-mérkőzés. Sokan úgy gondolják, hogy a sportot nem szabad összekeverni a világban zajló eseményekkel, az olimpiai eszme szerint is a sportban példát kell mutatni az emberiségnek – a békés, az emberi méltóságot előtérbe helyező társadalom érdekében. Vannak azonban helyzetek, amikor a versenyeken nem csupán a győzelemért, hanem magasztosabb célért is küzdenek a sportolók, ilyenkor pedig az egyetemes eszmék elhalványulnak. Ezekben a helyzetekben sokszor egy egész népet képviselnek a sportemberek, és a nép egy emberként áll a hátuk mögött. Ilyen szerepet töltött be a sport – elsősorban a labdarúgás – Magyarországon a trianoni békediktátum ratifikálása után.
2020 aug 3 - 08:03