lelkészfeleség

A közös élet kezdetén | Élet egy evangélikus parókián III.

„Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1,16–17)

Láttál már parókiát belülről? | Élet egy evangélikus parókián II.

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgy hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincsen énbennem: semmi vagyok.” (1Kor 13,1-2.)

Te jó ég, lelkészfeleség lettem! | Élet egy evangélikus parókián I.

„Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kol, 3,14)

Kathe után szabadon... – Lelkészfeleségek találkoztak Tutzingban

Tutzing – Bóra Katalin késői utódai május 12 -14 között tartották éves találkozójukat, amelynek a festői szépségű kisvárosban, Tutzingban az Evangélikus Akadémia adott otthont. A testvérkapcsolatnak köszönhetően a szervezők idén is meghívtak két magyar résztvevőt. A lelkészfeleségeket ott is - itthon is - a gyülekezet-család-hivatás háromszöge állítja mindennapi kihívások elé. Személyes beszámoló! Szöveg: Gáncs Péterné, Jerabek-Cserepes Csilla, fotó: Jerabek Cserepes Csilla
Feliratkozás RSS - lelkészfeleség csatornájára