Halkan suhan a lift. Félhomály, zsúfoltság és meleg van a kis fülkében, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, kínos csönd. Ismerősök és ismeretlenek nyomódnak össze az alig négyzetméternyi területen. Még ha akarnának, sem tudnának beszélgetni, hiszen olyan gyorsan röpít a szerkezet. Meg aztán nincs is nagyon miről beszélgetni egy álmos, szürke, unalmas, szokványos reggelen. Marad hát a barátságosnak szánt mosoly és egy-egy elkapott biztató pillantás.
2016 júl 25 - 13:12