Nánai László

Formabontó istentisztelettel nyílt, formabontó istentisztelettel zárult július 12-én, pénteken a IV. KÖZ-ÉP-PONT – erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó: a mintegy háromszáz fiatalból álló gyülekezet tagjainak egy, a Tusnádfürdőn töltött négy nap programjaira kérdező keresztrejtvényt kellett megfejteniük. A vízszintes sorokba írt válaszok egy-egy – egymás alá került – betűje adta ki azután azt az egyetlen szót, amellyel a két szolgálattevő lelkész szerint leginkább kifejezhető a találkozó egésze. Eszerint mindaz, amit e közösség az együtt töltött napok során átélt, nem volt más, mint – istentisztelet.

Miközben a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) – érthető aggodalomtól vezérelve – igyekszik segítséget nyújtani a felvidéki (szlovákiai) magyar ajkú evangélikusság anyanyelven történő pásztorolásához, nem lehet eléggé méltányolni az önálló egyházkerületként mintegy huszonötezer hívet tömörítő Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyháznak (RELE) az „utánpótlás biztosítására” irányuló erőfeszítéseit. Ennek jegyében immár negyedik alkalommal szervezték meg KÖZ-ÉP-PONT elnevezéssel az erdélyi lutheránus ifjúsági találkozót. Az idén július 9–13. között zajló rendezvénysorozat helyszíne a székelyföldi Tusványfürdő, mottója pedig a jól ismert jézusi kérdés: „Szeretsz-e engem?”

Sárvár – A borús idő ellenére szép számmal gyülekeztek a résztvevők az elmúlt hétvégén a kerületi férfi napra. A nyitó áhítatot Smidéliusz Zoltán nyugalmazott esperes tartotta. Zsid 4,12. alapján Isten igéjéről, mint két élű kardról szólva elmondta, hogy a férfiaknak egyszerre kell hadakozniuk a mások bűne és a maguk bűne ellen is, akár magukat sem kímélve.

Budapest – Március másodikán, hétfőn délután, már a munkaidőm lejárta után négy perccel – futár útján – érkezett a felkérés a köztársasági elnök hivatalából, hogy másnap – lelkészi minőségemben, egy áldás erejéig – vegyek részt a Horvay-féle Kossuth-szoborcsoport ünnepélyes újraavatásán a Kossuth téren. Mivel tábori lelkészként hosszú évek óta már csak hivatalból is valamilyen formában mindig jelen vagyok nemzeti ünnepeink szinte mindegyikén, van némi összehasonlítási alapom, és őszintén mondhatom, hogy kifejezetten felemelő, az alkalomhoz és a kiváló beszédet mondó államfő kaliberéhez méltó eseménynek lehettem a részese. Ami miatt mégis keserűnek tűnnek majd az alábbi sorok, az az a szociológiai körkép, amellyel a helyszínen szembesültem…