címer

Nagykanizsa – Hársfából faragott magyar címert Horváth Ferenc, „Mákos” a nagykanizsai evangélikus gyülekezet termébe.

A címeres nemeslevelek jogi és művészeti jelentőségük okán gyakran kutatott dokumentumok, de a heraldikai vizsgálódásokon túl egyéb szempontból is tartogatnak érdekességeket. A sokszor nagyon színvonalas címerfestmények a viselettörténet vagy éppen a különböző mesterségek, foglalkozások, hivatások szempontjából is vizsgálhatók. Hogyan jelenítették meg például a lelkészi hivatást, e spirituális „foglalkozást” a címereslevelek, illetve milyen címereik voltak a protestáns lelkészeknek?

A hazai evangélikus egyházban használt liturgikus öltözékek kialakulásának hátterében hosszú és meglehetősen bonyolult folyamat húzódik meg. Ez összefügg azzal, hogy a lutheri reformáció a hit és az üdvösség szigorúan vett kérdései mellett számon tartott az ebből a szempontból (teológiailag) közömbös dolgokat (görög szóval adiaphoronokat) is. Ezek közé tartozott a liturgikus öltözet is. Ebből azonban nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni, mert miközben Luther kortársai közül azok, akik rajongó nézeteket képviseltek, a radikálisok azonnal félredobták a korábban használt miseruhákat, Luther más úton járt.

Budapest – Az Országgyűlés tavaly decemberben nyilvánította március 16-át a magyar zászló és címer napjává, amelyet az idén ünnepeltek meg először. A határozat szerint „az Országgyűlés, fejet hajtva mindazon emberek, közösségek és emlékük előtt, akik e zászló és címer alatt harcolva életüket, szabadságukat adták a magyar nemzetért, vagy e zászló és címer tisztelete miatt szenvedtek bármilyen sérelmet vagy hátrányt, Magyarország zászlaja és címere iránti tisztelettől vezérelve, megbecsülésének kifejezése érdekében a nemzeti színről és ország címeréről szóló 1848. évi XXI. törvénycikk elfogadásának emlékére, március 16. napját a magyar zászló és címer napjává nyilvánítja”.