Tranoscius

Békéscsaba – Csaba újratelepítői 1718 késő nyarán érkeztek, és ott álltak meg, ahol ma a főtér van. Mikor megérkeztek, a jószágoknak vizet mertek, majd fáradtan, szomjukat oltva ők is ittak a főtéri kút vizéből. Suhajda János lelkészük előrelépett, elővette a magával hozott Tranosciust. Példáját mindenki követte. Levetették széles karimájú kalapjaikat, és rázendített 700 hang az egyik énekre. Letérdeltek, ezzel jelezték, hogy megérkeztek új otthonukba. Múltidéző sorozatunk első részében a Tranosciusról beszélgetett a Beol.hu Ando György néprajzkutatóval.

Budapest – „Az is egyfajta lázadás, ha más vagy, mint a többség!” – mondja a szlovák evangélikus identitására büszke Kiszely András. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának munkatársát a ma is élő békéscsabai szlovák hagyományokról, a nemzetiségi létről, a város történetét bemutató képregényről és a fiatalok megszólításáról is kérdeztük.

Sartoris Pálné született Pribisán Mária a legidősebb Lucfalván. 1913. február 17-én született. 1925-ben konfirmált. 17 évesen ment férjhez. Férjével szeretetben, békében éltek, nem múlt el a nap a haragjukkal. Az immáron 15 éve özvegy asszony stábunknak a szlovák ajkú evangélikusság számára egészen századunkig legfontosabb énekeskönyvből, a Tranosciusból is énekelt.