év

Közhely, hogy rohanó világban élünk, néha mégis a legtöbbet emlegetett szófordulatok hordozzák a legnagyobb igazságokat. Nehezen adjuk oda az időnket, valószínűleg a pénzünknél is jobban ragaszkodunk hozzá, mégis kifolyik az ujjaink közül. Nincs időnk egymásra, magunkra, Isten pedig sokszor csak az utolsó a sorban. Tudatosság nélkül szinte lehetetlen kilépni ebből a körből – hogy sikerüljön, abban a papíralapú, úgynevezett évtervező füzetek is segíthetnek.

A naptári év utolsó EvÉlet-számában fiatal, vidéken szolgáló evangélikus lelkészeket kérdeztünk arról, hogyan tekintenek vissza a jubileumi évre, amelyben a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára emlékeztek a protestánsok szerte a világon, és mi volt számukra az esztendő legnagyobb élménye.

Budapest – Évkezdő istentiszteletet tartottak 2018. január 8-án a józsefvárosi evangélikus templomban. Az alkalmon nem csak a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának dolgozói voltak jelen, hanem az egyházkerületek dolgozói is. Dr. Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök hirdette az evangéliumot az idei év igéje alapján: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21,6c)

Budapest – Január beköszöntével csaknem az összes egyházmegyében megtartották már az idei első ülésüket a lelkészi munkaközösségek (LMK-k). A havi rendszerességű találkozókon a lelkészi kar tagjainak lehetőségük nyílik megbeszélni az előttük álló feladatokat, meghallgatni az egyházmegye gyülekezeteinek életéről szóló híreket, illetve közösen felkészülni a következő vasárnapi igehirdetésre. Forrás: Evangélikus Élet