családon belüli szerepek

Betty Friedan amerikai író akkor veszítette el állását, amikor második gyermekét várta. Ez az élmény vezette őt a feminizmushoz, és ahhoz, hogy az 1960-as években nemcsak politikai egyenjogúságért, hanem a nők számára egyenlő munkahelyi és házasságon belüli jogokért harcoljon. A feminizmus – konkrétan és átvitt értelemben is – igen vaskos történetét itt és most nincs módunk bemutatni, de a rossz emlékű „nemzetközi” nőnapok után nem árt számot vetni azzal: hol is tartunk.

„Szeretnék olyan protestáns egyházakat látni, amelyek nem csak a történelmi múlt részeként becsülik meg a jobbító célú újításokat, hanem követendő elvként tekintenek minderre" – mondja Balogh Lídia kutató, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szakmai munkatársa, aki nemrég előadást tartott protestantizmus és nemek közötti egyenlőség témájában a Párbeszéd Házában. Esélyegyenlőség és egyházak viszonyáról, valamint személyes egyházi élményeiről faggattuk.

Egy kutatás eredményei szerint az ateista gyerekek nagylelkűbbek és jószívűbbek vallásos társaiknál, egy másik szerint pedig az ateisták az agyuk kisebb részét használják. Mit mutatnak meg és mit nem ezek az eredmények?

Homoszexualitás, feminizmus, liberalizmus, gender, családon belüli szerepek – vannak szavak és kifejezések, amelyek heves indulatokat váltanak ki keresztény körökben vagy amelyekről illik ugyanazt gondolni. Sorozatunkban ezeknek a kifejezéseknek és a hozzájuk kapcsolódó negatív jelentéseknek igyekszünk utána járni. Elsőként a családon belüli szerepekről lesz szó.