„Valljátok meg bűneiteket egymásnak…”
(Jak 6,16) Aki bűnével egyedül marad,
teljesen magára marad. Keresztény emberekkel megtörténhet, hogy az áhítatban, az imádságban, sőt a szolgálatban
való közösségük ellenére végül mégis
magukra maradnak; hogy a végső közösségre mégsem jutnak el, mert csak
kegyes hívőkként van közösségük egymással, kegyesség nélküli bűnösökként
azonban nincs. A kegyes közösségben
nem szabad bűnösnek lenni. Ezért kell
rejtegetnie bűnét mindenkinek önmaga
elől is, a közösség elől is. Nem szabad
bűnösnek lennünk. Sok keresztény hihetetlenül elborzadna, ha a kegyes hívők
társaságába egyszer csak igazai bűnös
csöppenne! Ezért maradunk magunkra
a bűnünkkel hazugul és képmutatóan –
mert valójában igenis bűnösök vagyunk!
2020 nov 3 - 12:31