Martin Werlen

„Isten megtapasztalásáról sajnos gyakran épp azokkal nehéz beszélgetni, akik önmagukat hívőnek tartják, és arról panaszkodnak, hogy manapság olyan kevés a hiteles keresztény” – olvashatjuk Martin Werlen felrázó gondolatát a Már késő című kötetében. A bencés szerzetes, nyugalmazott apát arról is szól, hogy az egyház legveszélyesebb ellenfelei nem az ateisták.

Úgy illik, hogy a megújult Evangélikus Élet magazinba írott első Égtájoló-cikkemet az ősi liturgikus invokációval kezdjem: az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. De mit is jelent ez a megszokott mondat, amelyre igazán talán már oda sem figyelünk? „Isten nevének segítségül hívása” – olvassuk a Liturgikus könyvben a klasszikus definíciót. Nem varázsige, hanem kicsit profánabbul fogalmazva, mai hasonlattal: az invokáció olyan, mint egy jelszó (password, PIN-kód), amely megnyitja a kapcsolat lehetőségét, esélyt kínál a kommunikációra Isten és ember között. Ha nem figyelünk rá, ha elfelejtjük, lefagy a rendszer, nem jön létre az élő és éltető kapcsolat.

Hűtlenné válik-e az egyház küldetéséhez, ha csak önmagára koncentrál? Nincs-e itt az ideje annak, hogy még határozottabban forduljon a jelen kihívásai felé? A Bencés Kiadó gondozásában jelent meg Martin Werlen: Fókuszban – Egyházprovokációk című kötete.