egyén

A keresztény vallásgyakorlatban nagy hagyománya van a házi áhítatnak. Az egyéni vagy családi elcsendesedés a gyülekezeti alkalmakon való részvétel során is fontos, de abban az esetben, amikor erre nincs lehetőség, különösen felértékelődik annak a szerepe, hogy tudatosan keressük a csendes perceket, az Istennel való találkozás lehetőségét. A soproni gyülekezet, tagjainak kérésére, ehhez nyújtott vezérfonalat, aminek egy-egy eleme akár magában is felhasználható. Az ő írásukat közöljük.

Mai Európánkban körülnézve úgy tetszik, hogy az én és a mi kibékíthetetlen ellentétbe kerülve végsőkig menő harcot vív egymással. Amikor a „női princípiumról” vitatkozunk, az önmegvalósítást és a közösség, a család szolgálatát állítjuk élesen szembe. Bevándorlók tekintenek új hazájuk, önmegvalósításukat mindennél előbbre helyező polgáraira értetlenül, megzavarodva, vagy éppen egyre növekvő gyűlölettel. Európa őslakosai megbotránkozva, megrémülve, vagy haraggal eltelve tekintenek az újonnan érkezettekre. Van esély rá, hogy kibékítsük ezt a rengeteg én-t és mi-t?