gyülekezeti ének

Vannak olyan korálok, amelyek nem feltétlenül kívánnak lélegzetvételnyi megállásokat – azaz cezúrákat – a dallamsorok között. Ennek több oka lehet: 1. A rövid versszakot el lehet énekelni szinte egyetlen lendülettel. 2. Maga az ének ritmusa időt ad a levegővételre, a szerző már így írta meg dallamát. 3. A dallam olyan táncos, lendületes, hogy a cezúra felborítaná az ének lüktetését.

Nem is olyan régen a gyülekezeti énekek szerves részét alkották minden keresztény istentiszteletnek és alkalomnak. Mára – a gyülekezeti (bibliaórás) kemény magot leszámítva – nem igazán énekeljük ezeket a klasszikus keresztény, illetve felekezeti korálokat. Ez a folyamat a gyülekezeti élet minden területét elérte, talán az istentiszteleti liturgiát legkevésbé. Mindenkinek lehet tapasztalata a temetéseken egyedül zengő lelkész- és kántorhangról, a kínos-csendes iskolai éneklésekről, ifjúsági órákon pedig csak a gitáros ifjúsági énekek kerülnek elő – jó esetben. Összegyűjtöttünk néhány tényt és érvet: miért gyakoroljuk mégis tovább ezt a hosszú, szép hagyománnyal bíró gyülekezeti „himnuszköltészetet”?