Reményik Sándor

Bár gyermekkori álma, hogy felnőttként lámpagyújtogató legyen, soha nem teljesült, mégis az lett: verseivel és prózai írásaival – átvitt értelemben – a mai napig tartó fényt hozott olvasói életébe. Százharminc éve született Kolozsvár sokáig háttérbe szorított evangélikus költőóriása, Reményik Sándor.

A Magyarországon élő erdélyiek május 5-i budapesti találkozójának keretében leplezték le Reményik Sándor domborművét az Erdélyi Gyülekezet emlékparkjában. A kolozsvári evangélikus költő életútját Veres Emese-Gyöngyvér néprajzkutató vázolta fel avatóbeszédében.

Reményik Sándor: Az óriás című versét Bánffy György színművész adja elő. Az illusztrációban láthatjuk, amint Lux Eleknek, a Deák téri udvaron méltatlanul elrejtett Luther-szobra a helyéről megmozdul, és Luther Márton reformátor születésének 500 éves évfordulóján, 1983-ban átkerül, az Evangélikus Teológiai Akadémia (ma Evangélikus Hittudományi Egyetem) udvarára.

Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent Petelei István-kötetem (A gyermek) apropóján 2013-ban a második aradi magyar könyvnapok megnyitóját tartottam. Előadásomban meséltem az erdélyi irodalom csillagairól, s meglepődtem: amikor kiejtettem Reményik Sándor nevét, mintha megállt volna a levegő a teremben. Később megkérdeztem a kalauzoló fiatal irodalmárt: „Mit jelent nektek Reményik?” A válasza így hangzott: „Sokkal többet, mint azt ti az anyaországban gondoljátok. Nekünk a trianoni tragédia után az életet jelentette, az ellenállást, magyarságunk megőrzését, ő volt nekünk az őrzőangyalunk, a szellemi védbástyánk.”