Albrecht Dürer

Budapest – Vannak mesterek, akik szinte állandóan a művészetkedvelők figyelmének fókuszában állnak. Ilyen a nürnbergi születésű Albrecht Dürer (1471–1528), a nagy német festő, réz- és fametsző is, aki a gótika és a reneszánsz határán, az 1500-as évek fordulóján fejtette ki áldásos tevékenységét.

Renate Krüger (1934—2016), a neves schwerini író, művészettörténész, publicista valami nagyon lényegesre vezet rá bennünket az idősebbik és az ifjabbik Cranachról s részben Dürerről szóló, Malt, Hände, malt (Fessetek, kezek, fessetek) című regényében. A könyv magyarul 1979-ben a Corvina Kiadónál látott napvilágot Hegedűs Éva fordításában, de itt a címadás sokkal erőteljesebbre sikeredett: a mű magyar tolmácsolója, nagyon találóan, a regény egyik legfontosabb részletének egy szókapcsolatát tette a szöveg élére.

Peckesen lépdel a ló, rajta egy délceg alak utazik, mellettük poroszkál hűséges gonosz szándékkal az Ördög és a Halál. Nem tudjuk, hová tart a ló és a gazdája, a két „túlvilági” alak azonban mindenhová követi őket. A kép főszereplője, a Lovag életútja – halandó lévén – a halálba vezet. Fogy az út, és vele párhuzamosan az ő életideje is fogy. Lehetséges – mivel Dürer egy meglett embert ábrázol –, hogy ez a lóháton megtett szakasz életének utolsó útja.