– Miért vált szükségessé, hogy törvény írja elő a diákok számára a környezetükért, közösségükért, segítségre szoruló embertársaikért végzett önkéntes munkát?

– Sajnos nap mint nap tapasztaljuk, hogy az emberek elmennek egymás mellett, rohannak, nem figyelnek a másikra. Egy-egy természeti csapás vagy hasonló – például árvíz vagy a 2010. őszi vörösiszap-katasztrófa – esetén persze jelentős segítséget kapnak a bajbajutottak, de a rendszeres segítségnyújtás nagyon ritka. Pár évvel ezelőtt a társadalmi bizalomról szóló felmérésben a megkérdezettek több mint nyolcvan százaléka nyilatkozta azt, hogy szerinte senki sem törődik a másikkal. Ez nagyon elszomorító és ijesztő eredmény.

Egy társadalom akkor működik jól, ha nem hagyja magára a bajbajutottakat, ha általános a közösségért végzett önkéntes munka, a segítségnyújtás. Mindezeket azonban tanulni és tanítani kell! Úgy gondolom, minél hamarabb tudatosul a gyermekekben, hogy nem önálló szigetként élnek a világban, hanem különböző, kisebb-nagyobb közösségek tagjai, annál inkább lesz természetes számukra a közösségi munka.

– A köznevelési törvény az érettségi feltételeként ötven óra közösségi szolgálat teljesítését írja elő. Az önkéntes munka tanítása tehát nem osztálytermi keretek között, hanem tevékenységeken keresztül valósul meg. Mely területeken szolgálhatnak a diákok?

– Számos lehetőség kínálkozik önkéntes munka végzésére. Az egészségügyi, a szociális és jótékonysági, az oktatási, a kulturális és közösségi, illetve a környezet- és természetvédelmi terület a legfontosabb.

– A felsorolásból is látszik, hogy sok helyen sokféle munkára van szükség. Mit gondol, az Önök iskolájában mely területek lesznek a legnépszerűbbek?

– Az önkéntes munka megszervezésének első lépése az, hogy megpróbáljuk feltérképezni, ki milyen tevékenységet végezne szívesen. Szívet melengető volt hallgatni az osztályfőnökök beszámolóját, amikor arról beszéltek, hogyan fogadták a gyerekek a közösségi szolgálat bevezetését. A diákok közül sokan nem is értették, miért kell törvény, hiszen számukra teljesen természetes, hogy önként segítik gyülekezetük munkáját például nyári táborok szervezésével, gyermekbibliakör tartásával; gondozzák a templom kertjét, segítik az idősebbeket, és így tovább.

Legtöbb diákunk számára a közösség valamelyik evangélikus gyülekezet közössége, így a közösségi munkát a gyülekezeti munka jelenti. A legnépszerűbb a szociális, az oktatási és a kulturális tevékenységek köre.

– A diákok tehát lelkesek, de lesz-e elegendő fogadó intézmény?

– Egyre több szervezet, intézmény jelzi, hogy szívesen fogad diákokat. Ha csak azt tartanánk lényegesnek, hogy minden diákunk valahol dolgozzon, akkor biztosan találnánk elegendő helyet. A program célja azonban nem ez! Fontosnak tartjuk, hogy diákjaink minél több szállal kötődjenek egyházukhoz, így elsősorban evangélikus gyülekezetekkel, intézményekkel keressük az együttműködés lehetőségét. Azokat az egyházi intézményeket igyekszünk megtalálni, ahol szükség van jólelkű, segítőkész diákokra.

A program sikere attól függ, hogy tudunk-e biztosítani diákjaink számára olyan „munkahelyeket”, ahol szívesen dolgoznak, és ahol azt látják, hogy szükség van a munkájukra.

– Szakképesítés nélküli, 14–18 éves fiatalokról van szó. Melyek azok a tevékenységek, amelyeket ők is elvégezhetnek?

– A törvény célja pontosan az, hogy szakképesítéshez nem kötött, sokszor pénzben ki nem fejezhető munkát, szolgálatot végezzenek a diákok. Egy idős emberrel együtt töltött két óra, beszélgetés, közös főzés, séta vagy egy óvodában, idősotthonban előadott színdarab, majd az azt követő beszélgetés, játék mind olyan tevékenység, mely életre szóló élményt adhat diákjainknak.

A közösség szolgálata lehet valamely szociális intézmény kertjének rendezése, fa- és növényültetés, az avar összegyűjtése is. Úgy gondolom, bármelyik egyházi intézményben található olyan tevékenység, melyet diákjaink is elvégezhetnek, és ezen keresztül megtapasztalhatják a másokért végzett munka örömét.

– Az Önök iskolájában hol tart most az önkéntes munka szervezése?

– Ebben a tanévben két osztály kezdi meg a közösségi szolgálatot. A tanulók tájékoztatása után most azt mérjük föl, hogy ki milyen munkát szeretne végezni. Ezzel párhuzamosan keressük azokat az egyházi fogadó intézményeket, ahol biztosítani tudják diákjaink számára a munkavégzést. Reméljük, hogy az adventi időszakban már minden diákunk szolgálhat valahol.