Ránk bízott út

2014-ben mutatták be azt a füzetet, amiben öt protestáns lelkész személyes történetét olvashatjuk arról, hogy mit jelent számukra az a szolgálat amit végeznek. Ez önmagában talán még nem is tűnne kuriózumnak, azonban az, hogy életüknek miként lettek nem egy esetben olyan fordulópontjai, aminek hatására hivatásuk a cigányokkal való együttélésről, a számukra történő örömhír megszólaltatásáról szól, már korántsem hétköznapi.

Hogyan küzdötték le a gátakat? Miként fogadták el Istentől a rájuk bízott utat? Hogyan léptek át valóságos és lelki ajtókon, illatokon, előítéleteken? Miért tették mindezt?

A szerzők önmagukról írnak de önvallomásukból nemcsak a lelkészekről tudunk meg életrajzi adatokat, hanem kirajzolódik egy társadalmi korlelet is. S bár a szó elsőre kissé erősnek is tűnhet, mégis, ha a többségi társadalom – halkan teszem hozzá, hogy azon belül a többségi hívők is – cigányokhoz való hozzáállását, cigány testvéreinkkel való közösségvállalási készségét tekintjük, gyorsan rájöhetünk, hogy szinte egyedi életutak, példák olvashatóak e kis füzetben.

Elhatározás

A történetek közös szála az az elhatározás, ahogy egyéni döntések útján, vagy személyes példáktól vezérelve átadták magukat lelkészek annak a szolgálatnak, melyet cigány testvéreink között folytatnak. A kulcs mindegyik esetben a nyitottság, a másik felé történő önzetlen szeretet, a másik elfogadásán és nem megváltoztatni akarásán nyugvó lelki állapot volt. Az a meggyőződés, hogy nyitottságukkal olyan eszközök lehetnek Isten kezében, mely által másoknak tudnak reménységet, megbecsülést adni.

A sztereotípiánktól való megszabadulás szabadsága

A füzet felhívja a figyelmet arra is, hogy elhatározásaink a sztereotípiánktól való megszabadulás szabadságát jelenthetik, mellyel nemcsak másokon, hanem saját magunkon is segíteni tudunk, hiszen teljesebb emberekké válhatunk. És bár lelkészekről és az ő szolgálatuk által a cigány testvéreink között végzett misszióról olvasunk, valójában mégsem erről szól a történet. Életutak rajzolódnak ki, mégsem csak az ő útjukkal találkozunk, sokkal inkább azzal, aki küldte őket. Bakay Péter evangélikus-, Dani Eszter református-, Durkó Albert pünkösdi-, Kovács Bálint baptista- és Kurdi Zoltán metodista lelkészek tanúságtétele Pál apostol szavainak parafrázisát éleszti bennem: nincs többé cigány, sem nem cigány, sem elnyomott, sem szabad; mert mindnyájan egyek vagyunk Krisztus Jézusban.

A kiadvány munkaidőben díjtalanul átvehető a Cigány Módszertani és Kutató Központ irodájában (1085 Budapest, Üllői út 25.) vagy postai díjfizetés megtérítése esetén megrendelhető az info@cimok.hu e-mail címen.