„Bis orat, qui bene cantat”, azaz „kétszeresen imádkozik, aki énekel” – fogalmaz Augustinus. S bár többen megkérdőjelezik, hogy valóban Ágoston, a hippói püspök mondása volt-e először a fenti idézet, mi, akik részesei lehettünk a Reformációi Emlékbizottság által szervezett Deák téri hangversenynek bizton állíthatjuk, hogy az idézet tartalma igaz. A felcsendülő evangélikus dallamok, kórusművek és orgonajátékok – mint ahogy Draskóczy László zeneszerző is fogalmazott, a kortárs evangélikus egyházzene újjászületését jelentették. Az emlékbizottság által kiírt pályázatra ugyanis nemcsak jelentős számú alkotás érkezett, hanem azok minőségét és tartalmát nézve sem elhanyagolhatóak. A Deák téri templom közönsége a hangversenyen az előadásokon keresztül átélhették az imádság feltörő erejét.

Az esemény színvonalát növelte, hogy az előadások is magas színvonalról tanúskodtak, hiszen olyan előadók működtek közre mint a Lutheránia Ének- és Zenekar, a Magdala Kórus, a Budaörsi Evangélikus Énekkar, a Fővárosi Protestáns Kántorátus vagy az Erkel Ferenc Vegyeskar, de hallható volt Finta Gergely orgonaművész előadása is ugyanúgy, mint az Alföld Quartett játéka.

Bence Gábor a hangverseny köszöntőjében kiemelte, hogy „a zene nem önmagáért szól, hanem vallomás arról, hogy tartozunk valahová. Azt bizonyítja, hogy megragadott minket Krisztus szeretete és azért éneklünk, mert ezáltal is részesei lehetünk a zene teremtő erejének. A tiszta, belülről jövő zene ugyanis összeköt minket ég és föld között, valamint közöttünk, emberek között is közösséget épít.” A hangversenyen neves evangélikus zeneszerzőnagyságok művei mellett – mint Szokolay Sándor, vagy Felix Mendelssohn – ősbemutatókat is hallhatott a közönség. Így Kovács Levente, Kovács Szilárd, Hevér László, Csorba István, Várkonyi András Péter és Besze Tamás pályázatra érkezett művei először szólaltak meg közönség előtt.

Az ünnepi hangverseny keretében Fabiny Tamás evangélikus püspök igehirdetésében Pál apostol és Szilász börtönbeli történetét (ApCsel 16, 25kk) idézte fel. „A drámai esemény énekléssel kezdődött, imádkoztak és énekkel dicsérték a börtönben is az Úr nevét” – fogalmazott a püspök, aki kitért arra, hogy az ének a félelmet, sőt, ahogy Luther fogalmaz, az ördögöt is el tudja űzni, gyógyító ereje van. „Éjszaka, a történet elején még két fős gyülekezet – Pál és Szilász – Istenhez fohászkodó éneke szól, ami reggelre a megszabadított emberek énekévé változik, hiszen csatlakozik hozzájuk a börtönőr és az ő háza népe is” – mondta Fabiny Tamás. A püspök áldásában a 150. zsoltár – „Dicsérjétek az Urat...” – parafrázisával buzdította a jelenlévőket, hogy a kortárs egyházzenével, a kórusművekkel, zenéléssel és az énekléssel is úgy, ahogy ma tették, a jövőben is dicsérjék azt az Ő nevét.

Draskóczy László zeneszerző, a zsűri elnöke a hangverseny keretében ismertette a pályázat eredményét. Mint fogalmazott „magyar nyelvű, egyházi énekek megírására írtak ki pályázatot, melyre harmincnégy, pályamű érkezett. A pályázók széles életkori spektrumon mozogtak, mely szintén örvendetes, hiszen jelzi az idősebb generáció és a fiatalabb generáció egyházzene iránti fogékonyságát is.” A zsűri elnöke emlékeztetett rá, hogy hosszú ideje nem került sor ilyen pályázatra, de a mai eredmények „bevilágítják a kortárs egyházzenét.” A Reformációi Emlékbizottság zsűrijének döntése alapján a pályázat első díjában Besze Tamás Dávid zsoltára című alkotása, míg második díjában Várkonyi András Péter Paradicsom mezejiben című műve részesült. A zsűri megosztottan adta a harmadik helyet Kovács Levente Krisztus feltámadt alkotásának és Kovács Szilárd Nagy hálát adjunk az Atyaistennek című műve elismeréseként.

Az ünnepi hangversenyen a zene kedvelői számára fontos bejelentés is történt. A pályázatra beérkezett alkotásokból a Luther Kiadó gondozásában Nagy hálát adjunk! – Új magyar kórusművek a reformáció 500. évfordulójára címmel egy kötet is megjelent, mely segítséget nyújt a gyülekezeteknek és zenei együtteseknek, kórusoknak a kortárs evangélikus egyházzene legújabb darabajainak elsajátítására.