Fabiny Tamás püspök beszédében visszautalt 1838–ra, amikor az akkori Deák téri evangélikus lelkész, Lang Mihály a Pestet elérő árvíz hatására kinyitotta a templomot és befogadta a bajba jutottakat. Nem válogatott felekezet, világnézet vagy bármiféle ideológia alapján, hanem a túlélést lehetővé téve segített a rászorulóknak. „Az árvíz elől menekülők között számos zsidó felekezetű testvérünk is volt, akiket Lang Mihály befogadott a templomba. Az árvíz elmúltával Lőwy Herman, a zsidó hitközség elöljárója egy csodálatos, aranyozott ezüst kelyhet készíttetett Lang Mihálynak hálája és megbecsülése jeléül. A kelyhen jól látszanak az ár hullámai és a csónakkal közlekedő emberek is. De figyeljétek csak meg még jobban! Ott a templom, s a lépcsőn áll egy kis alak, aki lámpással a kezében terelgeti be a fázó, átázott, elkeseredett menekülőket az ajtón. A héber és német nyelvű feliratok az ajándékozást örökítik meg. Ézsaiás próféta mondatát is bevésték héberül: „erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban”(Ézs 25,4) – fogalmazott Fabiny Tamás.

„Majd később, 1944–et írunk, a vérzivatar, a pusztulás időszakát – mondta az evangélikus püspök – és ismét a Deák téri evangélikus templomnál vagyunk. Keken András evangélikus lelkész rádiós istentiszteletre készült. Nemsokkal az istentiszteletet megelőzően szóltak neki, hogy a Király utca sarkán egy összevert zsidó ember fekszik. Ő kiment, megnézte és látta ahogy ott fekszik egy összevert és agyonlőtt férfi félig letakarva, akit amikor elhurcolták a zsidókat és ő nem tudott menni, kivégeztek. Keken elhatározta, hogy ezt világgá kiáltja és a Deák téri templomban, a rádiós istentiszteleten, az irgalmas szamaritánus példázata kapcsán meg is tette. A szószékről elmondta, hogy „megismétlődött a példázatbeli történet, egy ember fekszik az utcán, összeverve és sokan mennek el mellette...” A sors fintora, hogy bár Keken megtartotta az istentiszteletet, azt légiriadó miatt mégsem sugározták.”

Ezekkel a bevezető gondolatokkal kezdte meg Fabiny Tamás evangélikus püspök rendhagyó tárlatvezetését. Mint mondta: „Ebben az időszakban gyilkosság történt. A kiállítás egyik érdekessége talán éppen az, hogy itt nem az alkotás pusztult el, hanem az alkotót ölték meg.” A püspök Radnóti Miklós versén keresztül emlékeztetett rá, hogy „Radnóti szülőhazájának tekintette a lángoktól ölelt országot. Úgy, ahogyan a költő, ugyanúgy a kiállításon szereplő alkotók is otthon voltak, magyarok voltak, itthon pusztultak el, mert a haza megtagadta őket.”

A tárlat kapcsán a püspök a képzőművészeti alkotásokat és alkotóikat méltatva elmondta, hogy a kiállított alkotások – melyeket már máshol nem igen engedett a rendszer akkor bemutatni – ma is hűen tükrözik, hogy „nincsen zsidó, vagy keresztény művészet, hanem jó vagy rossz művészet van. Jelen kiállításon szereplő alkotások jelzik, hogy voltak, akik jogfosztottságuk ellenére is képesek voltak erőt meríteni a szépnek az ábrázolására” – fogalmazott Fabiny Tamás.

Az evangélikus püspök a képzőművészeti alkotások közül többek között Ámos Imre, Vajda Lajos, Scheiber Hugó életművét ismertetve mutatott rá arra, hogy „az esztétikum rovására megy, ha valaki csak felekezeti alkotó akar lenni. Jelen alkotók ugyanis nemcsak identitásukat fogalmazták meg, hanem azt ötvözték kvalitásukkal, melynek hatására maradandó műalkotások jöttek létre” – mondta Fabiny Tamás.

A püspök előadásának végén elmondta: „azért tettem eleget Harsányi László megtisztelő meghívásának, mert ezúton is ki szeretném fejezni, hogy nekem is, egyházunknak is és minden magyarnak adóznia szükséges a zsidó kultúra előtt. Jelen kiállítás és tárlatvezetésem egyaránt főhajtást fogalmaz meg a tragikus sorsú emberek előtt.” Fabiny Tamás reményét fogalmazta meg abban, hogy türelmes és elfogadó országban éljünk. Kitért arra, hogy szükséges a békeidőben is az egymásra találás és az állandó fellépés, cselekvő magatartás a gyűlölet és a diszkrimináció ellen.

A 2013. május 12–ig megtekinthető Értékmentők című kiállítás a Goldmark Fesztivál legnagyobb szabású eseménye. A Magyar Zsidó Múzeum vezetése így vall a kiállításról: „a múzeum a Nonprofit Társadalomkutató Egyesülettel közösen emléket kíván állítani egy nagyszerű polgári kezdeményezésnek, amely célul tűzte ki, hogy a magyar zsidó polgárság a nehéz években is magas színvonalú kulturális programokon vehessen részt, így megőrizze méltósága egy részét, ugyanakkor megélhetést biztosítson művészeknek, akik elsősorban tehetséges magyarok, mellesleg véletlenül zsidók voltak. Harminc művész mintegy 100 műve – olyan válogatás, amelyben szerepelnek a magyar képzőművészet legkiemelkedőbb egyéniségei mellett olyan művészek, akik felfedezésre, vagy éppen újra-felfedezésre méltók, és akiknek tehetsége, értéke vitathatatlan.”