2021-be fordulva a roma szakkollégiumok diáksága igyekezett érvényes válaszokat találni a felvetésre, mit nyújt számukra ez a sehol máshol, csak Magyarországon létező intézményi forma, melyet 2011-ben hívott életre az állam és négy történelmi egyház. Az egyes intézmények videóiból elkészült a közös film, az ERSZK hála-videója megtekinthető itt:

A konkrét évfordulóhoz közeledve újabb figyelemfelhívó híradás indult vándorútra a közösségi médiában: 2011. március 17-én írta alá az alapító szándéknyilatkozatot a kormány részéről Balog Zoltán, akkori Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkár, valamint a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya részéről  P. Forrai Tamás tartományfőnök, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház püspöke, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke, és Kocsis Fülöp, a Magyar Görögkatolikus Egyház püspöke.

Videóüzenetben köszöntötte a jubileumot kevéssel ezután Balog Zoltán, immár a reformátusok püspökeként, és a többi aláírók közül az MEE képviseletében Fabiny Tamás elnök-püspök, P. Forrai Tamás SJ, valamint Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, a KRSZH jelenlegi elnöke.

Járvány nélkül bizonyosan szebb ívét rajzolhatnánk a 10. évfordulónak emléket állító rendezvényeknek, de mert most ebben élünk, így jutottunk el ahhoz az online kerekasztal-beszélgetéshez, melynek az egyházi alapítókon kívül Langerné Victor Katalin, a BM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkára volt a résztvevője. Közönsége pedig az intézmények vezetői, munkatársai, mai és egykori szakkollégisták, akik immár 11 intézményt képviseltek. 

Történt pedig, hogy a 2011-es tanévkezdésre létrejött első négy roma szakkollégiumot újabbak követték. A budapesti jezsuita fenntartású, a debreceni református, a miskolci görögkatolikus és a nyíregyházi evangélikus szakkollégium után, 2012-ben Szegeden a Magyar Katolikus Egyház alapított roma szakkollégiumot, majd 2015-ben újabb görögkatolikus fenntartású intézmény jött létre Debrecenben, 2016-ban még egy református alapítású intézmény Budapesten. 2019-ben a Pécsi Tudományegyetem hatókörében jöhetett létre a második evangélikus intézmény, miközben 2011-ben és 2012-ben egyetemi fenntartású roma szakkollégiumok szerveződtek: az egri Eszterházy Károly Egyetem után a Kaposvári Egyetemen és a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményben működő Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán döntöttek újabb roma szakkollégiumok alapításáról. Elegyengetve a fenntartók szerinti különbségeket és a célok egyetemességére figyelve, létrehozták a Roma Szakkollégiumok Egyesületét, a Nyíregyházán tett 2015-ös kezdeményezésből 2018-ra lett bejegyzett szervezet Laborczi Géza, akkori KRSZH-elnök, evangélikus lelkész áldozatos munkája révén. Tiszteletre méltó fejlődés ez röpke tíz esztendő alatt, s még inkább indokolt a kezdeteket felidézni.

Az online kerekasztal-beszélgetés moderátora, Varró Szilvia elsőként Kocsis Fülöp érsek-metropolitát szólította meg a kérdéssel: Mit mondana annak a 19 éves hodászi roma lánynak, aki az érettségit követően a továbbtanuláson gondolkodik?

„Először is gratulálnék a sikeres érettségihez, különösen, ha nem is volt különösebb segítsége az eddig elért sikerhez – válaszolta Fülöp atya, nem titkolva a további tanulás várható nehézségeit. – Küzdeni kell, de mi bizonyosan mellette állunk ebben."

Hogy ez mekkora jelentőséggel bír a hazai legnagyobb kisebbség köréből kitörni készülő, a nehéz, hátrányos sorsból a tanulás révén jobb életet remélő fiatalok számára, arra Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár reflektált: meglehet, a tantárgyi, szakmai előmenetel feltételei még csak adottak az érintett fiatalok számára a felsőoktatásban is, de jelentős közösségi kapcsolati hiánnyal érkeznek, már pedig a sikeres életút épp ezen múlik. A felnőtté válás periódusában a legnagyobb kincs a közösség, a másik pedig a hit!

Balog Zoltán falusi gyermekkorának azokat a meghatározó élményeit elevenítette fel, melyek ennek az intézménytípusnak a szükségességét kiérlelték benne, ahogyan az eredeti ötletadó, a Torontóból bejelentkező Forrai Tamás is múltbeli – bár már a szerzetesi közösségben szerzett – tapasztalataival indokolta az új intézmények, a szakkollégiumok életre hívásának szándékát. A nyomor, a szociális indokok mellett, Fabiny Tamás a végletes-végzetes megosztottság leküzdésének szempontját tette ezek mellé, nem a berlini az egyetlen fal, melyet le kell bontanunk…

„Anyagi támogatás, személyes mentorálás, nyelvtanulás, lakhatás" – sorolta Varró Szilvia a szakkollégium által biztosított támogatási formákat, és a beszélgetés résztvevői nem nagyon tudtak fontossági sorrendet felállítani, inkább megtoldották még a szeretetközösség fogalmával. Ezt hangsúlyozta egyébként Balogh Tibor, politológia szakon végzett egykori szakkollégista is, aki úgy tekint a szakkollégiumra, mint motiváló önképzőkörre a közösségkeresés szakaszában. 

„Voltak-e, mik voltak a gyermekbetegségek a szakkollégiumokban?" – haladt tovább a beszélgetés, s erről a romák, nem romák helyes aránya körüli polémia jutott először a püspökök eszébe. „Kezdettől egyetértés volt abban, hogy nem romáknak is helyük van a szakkollégiumban, hisz az együttélés szempontja fontos, de nem kérdés, hogy a romák jobban rászorulnak a szakkollégium eszközrendszerére, arányuk 70 százalék körül stabilizálódott az évek során. A KRSZH-nak szellemi műhelynek kell lennie, ahol előtérbe kerül az egyéni támogatás, amit a tömegképzés nem tud megadni, s akkor vajon helyes-e a növekedésre helyezni a hangsúlyt, erről is sokat töprengtek együtt" – idézte vissza Forrai Tamás. „És miért az egyházak a fenntartók? – ötlött fel a régi kérdés Balog Zoltánban. – A társadalommal meg kellett értetni, hogy a kereszténység nem fosztóképző és nem más ellen van." Fabiny Tamás pedig az egyházon belül végzendő munkára emlékezett, meg kellett harcolni, hogy mindenki tekintse saját ügyének a cigányok körében végzett missziót. A megtett utat jól jellemzi, hogy az MEE országos irodájának két munkatársa van a nyíregyházi intézményből, a helyi evangélikus diakóniai intézményekben alkalmazott diplomásokról nem is beszélve.

„Lemorzsolódás?" – lendítette tovább a visszaemlékezést a moderátor. Volt, mindenütt volt, értettek egyet a beszélgetők, egyre kevesebb, ahogy az intézmények saját kultúrája megerősödött. „Gyászként éltük meg." – vetette közbe Kocsis Fülöp. „A papnevelésben is van és ismerjük a »kapunyitási pánik« jelenségét" – fűzte tovább Fabiny Tamás. „És mennyi lett volna a roma fiatalok lemorzsolódása szakkollégium nélkül!" – mutatott rá a probléma viszonylagosságára Langerné Victor Katalin, aki szerint jelenleg 1,4 százalékra tehető a felsőoktatásban tanuló cigány hallgatók aránya. Minden szakkollégium elindult a középiskolák irányába, jelentős erőfeszítéseket tesznek az utánpótlás biztosítása, a tanulási motiváció felkeltése érdekében. Az intézmények 30-35 körüli létszámmal tudnak jól működni, nehéz lenne megbecsülni azokat a jövőbeni folyamatokat, amelyek eldöntik, hogy ez tartható-e, csökkenni vagy nőni fog a jelentkezők száma. 

„Megfontolandó, hogy akinek érettségije van, olyan nagy tragédia már nem érheti a munkaerőpiacon, az általános iskolai végzettség viszont nem elég. A középiskolák, a szakképzés szintjén lenne további feladat az egyházak számára is" – szőtte tovább a gondolatot Balog Zoltán, amit Forrai Tamás azzal egészített ki, hogy minden oktatási szinten a maga komplexitásában kell közelíteni a megoldáshoz, nem egyszerűen csak kollégiumi lakhatásra kell gondolni.

A beszélgetők eljátszottak a gondolattal, hogy 10 év múlva háromszor nagyobb hálózat működjön, legyen a szakkollégiumoknak országos lefedettsége – nem volt ellenzője a felvetésnek. A beszélgetés végéhez közeledve, szó esett az alumni hálózatról: tudatosan igyekeznek hálózatba szervezni a különböző szakokon, intézményekben diplomát szerzett fiatalokat. Az ő személyes példájuk lehet a legjobb motiváció a fiatalabbak számára, illetve ez az informális kapcsolati háló nyújthatja a leghatékonyabb segítséget a pályakezdéshez, álláskereséshez. A roma diplomások elhelyezkedése nem egyszerű ugyanis. Az alumnik érzelmi kötődésére mondott példát Fabiny püspök, megemlítve azt az inkognitóját őrző fiatalt, aki a tudományos pályán kapott díjával járó összeg egy részét az őt egykor felkaroló nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégiumnak adományozta.

A kerekasztal beszélgetés végén a szakkollégisták kérdéseire válaszoltak az alapítók.

A 10. évforduló jegyében egyébként a közelmúltban látott napvilágot Sorsfordítók címmel az az interjúkötet, mely a Szemlélek blogon megjelent videók, beszélgetések szerkesztett változatát tartalmazza. A Roma Szakkollégiumok Egyesület kiadásában megjelent könyvet itt mutatták be a szakkollégiumi közösségnek. 22 diplomás fiatal vall életéről, az előítéletek ellenére, a felemelkedés érdekében tett erőfeszítéseiről. A 22 sorsfordító történet megindító társadalmi látlelet.