Dunaharasztiból korán indult a lelkes csoport, amelynek napi programját mérnöki precizitással állította össze vezetőnk. Ennek ellenére már az indulás tartogatott rendkívüli, de örömteli meglepetést, hiszen a lelkészek itt köszönthették először esperesként Győri Péter Benjámint, akinek megválasztását előző nap hirdette ki a Választási Bizottság.

Az utazás ideje jó hangulatban és kötetlen beszélgetésekkel tarkítva hamar eltelt, amikor feltűntek a távoli dombon Pannonhalma ősi falai. Krámer György – aki elkísért bennünket ezen az úton – egyre lelkesebben mesélt diákéveiről, melyeket a híres gimnázium falai között töltött.

Megérkezésünkkor Pintér Ambrus vikárius fogadott a bejáratnál. Ő volt az idegenvezetőnk, illetve annál sokkal több – a házigazdánk. Lelkesen ismertette velünk az apátság történetét nem csak történelmi, hanem művészettörténeti és építészeti szempontból is. Bejárhattuk nem csak a turisták által látogatható épületeket (a bazilikát és a könyvtárat), hanem olyan helyiségekbe is beléphettünk, mint vezetőnk magánszobája, a szerzetesek ebédlője, a gimnazisták szobái.

A gimnázium kápolnájában tartottuk a nap áhítatát közös úrvacsorával, amely valóban közös volt abban az értelemben is, hogy az igehirdetéssel Sulyok Elemér bencés szerzetes szolgált közöttünk, a liturgia szolgálatát Varsányi Ferenc dunaharaszti lelkész végezte, a szentségi közösségben pedig evangélikusok és bencések együtt vettünk részt.

Az ebéd után Győrbe indultunk, ahol az Insula Lutherana történetével Világi Dávid, a gyülekezet levéltárosa ismertetett meg bennünket, majd átadta az idegenvezetést dr. Kőrös Erzsébetnek, aki nyugdíjas nyelvészként és középiskolai tanárként fiatalokat meghazudtoló lendülettel vezetett minket végig a belvároson. A város iránti szeretete abban is megnyilvánult, hogy nem csak a közismert helyekre (püspöki palota, székesegyház) vezetett el bennünket, hanem olyan rejtett szépségekre is felhívta a figyelmet, amelyeket még a helyiek sem ismernek. Isten iránti hálánkat és a jó hangulatot jelezte az is, hogy egy rögtönzött kórus énekre is fakadt a különleges akusztikájú bazilikában.

Győr után Lébénybe indultunk, ahol a román stílusú Árpád-korban épült templomot ismerhettük meg. Itt csatlakozott hozzánk Koháry Ferenc, a helyi evangélikus lelkész is. Ő nem csak a valamikori bencés apátsági templom, hanem a jelenlegi evangélikus közösség életét mutatta be, és frissítette nem csak lelkünket, de testünket is.

Hazafelé még egy állomás várt ránk. Abda határában, a Rábca folyó töltése mellett egy eldugott helyen egy emlékhely. Itt végezték ki 21 munkaszolgálatos társával együtt Radnóti Miklós költőt. A lelkészek néhány versének felolvasásával és imádsággal emlékeztek. Krámer György, Péter Zoltán és Varsányi Ferenc ismert, és kevésbé ismert verseit szavalták el, és adtak tiszteletet a költőnek.

Utunk innen már hazafelé tartott. Testben kellemesen elfáradva, lélekben pedig feltöltekezve érkeztünk haza, ahol Isten kegyelmébe ajánlottuk magunkat, gyülekezeteinket, egyházunkat.

Köszönet és hála mindezért Urunknak, és mindazoknak, akiket eszközül használt ennek a szép napnak a során! Urunk áldása legyen rajtunk és egyházunkon a nyári feladatainkban és pihenésünkben egyaránt!

Győri Péter Benjámin felvételei:

Pintér Mihály felvételei: