Ebbe még az Erdéllyel való unió, és általában a határon túliakkal való lelki egységünk gondolata is belefér. Fontos téziseket közöl ez a bizonyos 12 pont.

1956 forradalmában is ilyen pontokba szedett követelések határozták meg a remélt változások tartalmát. Akkor az idegen csapatok azonnali kivonásáról, általános, egyenlő és titkos választásokról, nyílt és őszinte tájékoztatásról és természetesen a sztálinista zsarnokság jelképeinek eltüntetéséről volt szó. Ugyancsak biztos fogódzók.

Ugyanilyen egyértelműség jellemzi a cserkésztörvény 12 pontját, amely egyebek mellett az egyeneslelkűséget és igazmondást. a kötelességtudatot, a testvériséget és a testi-lelki tisztaságot fogalmazza meg.

Sztehlo Gábor legendás Gaudiopolisának – amelybe az evangélikus lelkész származásuk miatt üldözött, vagy kitelepített családok gyermekeit fogadta be – ugyancsak megvolt a maga pontokba szedett törvénykönyve. A ma is példaértékű „öröm városa” alkotmánya ezzel a célkitűzéssel kezdődik: „Krisztus evangéliumának szellemében, társadalmi korlátokat megszüntetve, önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatra törekvő, gyakorlatilag ügyes és elméletileg képzett magyar embereket nevelni”.

A 48-as vagy 56-os tizenkét pont, valamint a cserkésztörvény vagy a Gaudiopolis alkotmánya egyaránt a jó rendet kívánja érvényre juttatni.

Mindegyik mögött azonban ott van az az ugyancsak pontokba szedett követelményrendszer, amelyet nem Landerer vagy Heckenast műhelyében vagy valamely forradalmi nyomdában sokszorosítottak, hanem amely kőtáblákba vésve látott napvilágot. Igen, a Tízparancsolatra gondolok.

A Biblia tanúsága szerint Mózesen keresztül így adott törvényt övéinek az Úr. Ez két kőtáblát jelentett. Kezdem a másodikkal. Ezen olyan parancsolatok vannak, mint hogy ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, továbbá ne tégy hamis tanúságot, ne kíván a másik házát vagy éppen házastársát. Nem nehéz belátni, hogy e parancsolatok ugyanúgy az emberek egymás közti viszonyát kívánják rendezni és a jó rendet akarják fenntartani, mint ahogy azt az előbbi történelmi példákban is láttuk. Mindenképpen örülnünk kell annak, hogy létezik tehát a törvénykezésnek valamilyen ősmintája.

Az első kőtábla pedig Isten és az ember kapcsolatára vonatkozik: „Ne legyen más Istened!”, „Ne vedd hiába istened nevét!”, „Szenteld meg az ünnepnapot!”

Csupa ma is érvényes elvárás. Sőt, a Biblia és Isten rendjének belső logikája szerint azt kell mondanunk, hogy az első kőtábla mintegy alapja a másodiknak. Az első három parancsolat megtartása segít a továbbiak teljesítésében is. Az istenhitből természetes módon következik az emberszeretet.

Idézzük emlékezetünkbe a márciusi ifjak követeléseit, de ne feledjük soha a jó öreg Mózes tízparancsolatát. Mindenek fölött pedig éljünk az időtlen Jézus örök érvényű szava, a szeretet evangéliuma jegyében.