„Idén 1200 milliárd forintot költhetnek a magyarok karácsonykor, ami rekordot jelent” – mondta az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Nem vagyok a karácsonyi ajándékozás ellen, annak mértéktelenségét azonban elfogadhatatlannak tartom. Mint ahogy elborzadva láttam, mit jelentett a Black Fridaynek nevezett őrület, ahogy advent küszöbén tolakodó akciókkal kezdetét vette az ünnepi bevásárlási láz. A fogyasztási őrület csúcsra járatása volt ez a minden szempontból fekete péntek.
Néhány éve egy olyan kutatásról olvastam, melynek keretében karácsony előtt középiskolásoknak ezt a kérdést tették fel: szeretnék-e, hogy szüleik akár kölcsönöket is felvegyenek azért, hogy a nekik szánt ajándékokat meg tudják venni. A nagy többség igennel válaszolt: bizony, inkább adósodjon el a család, de legyen meg a megkívánt ajándék.
A Lukács írása szerinti evangéliumban olvasunk arról, hogy Jézus egy testvérpár otthonában vendégeskedik. Egyikük, Mária csak ül a Mester lábánál, és hallgatja a beszédét. Mártát viszont teljesen lefoglalja a sok felszolgálás, amit ő szóvá is tesz: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen!” Ő azonban így válaszol: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10,40.41–42)