Ahogyan arról korábban már beszámoltunk honlapunkon, szombaton évkezdő családi napot tartott a székesfehérvári gyülekezet, melyen a családi, kézműves- és sportprogramok mellett Szabó B. András lelkész előadását is meghallgathatták a résztvevők. Az előadás témája – az egyházközség százötven éves fennállásához kapcsolódva – a társadalmi változások és a gyülekezet kapcsolata volt.

Vasárnap ünnepi istentisztelettel záródtak a programok, melyen Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök szolgált. Igehirdetése témájául az ünnepség igéjét választotta: „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” (Mt13,31-32)

Felnőtté válás – Bencze András gondolatai az egyházközség önállóságának százötvenedik évfordulója kapcsán

A százötven éves évfordulóra szervezett ünnepségsorozat keretében a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tornatermében tollasozásra hívtuk gyülekezetünk tagjait, ezzel párhuzamosan a Szabadművelődés Háza – hálás köszönet ez úton is, hogy otthon lehettünk az intézményben – társasjátékra, kávéházi beszélgetésre adott lehetőséget a résztvevőknek. Ez utóbbi keretében váltottunk szót a felnőtté válásról. Hiszen a gyülekezet is – százötven éve – felnőtté, önállóvá vált: leányegyházközségből anyagyülekezet lett.

Az egyéni visszaemlékezésekből kiderült, hogy nagykorúságunk napján, tizennyolcadik születésnapunkon semmi érdemleges nem történt. Születésnapi köszöntések éppen úgy, mint máskor. Nem csupán az életkor, nem a polgárjogi helyzetünk változása tett nagykorúvá. Sokkal inkább az, amikor kikerültünk szüleink biztonságot nyújtó keze alól. Az idősebb férfiak katonakorukban, mások amikor kollégiumba költöztek.

Nagykorúvá érlelt minket a felelősség, a döntési helyzetek, amikor már nem számíthattunk más gyors beavatkozására. Fiatal orvosként éjszakai ügyeletben. Szakaszvezetőként, amikor több katonatársért terhelt felelősség. Vagy éppen a gyermekvállalás, amikor már nemcsak önmagunkról, hanem gyermekeinkről is gondoskodnunk kellett. A nagykorúsággal kapcsolatban különböző érzéseink vannak. Egyrészt lezárult a boldog, másra hagyatkozó gyermekkor. Másrészt vártuk már az önállóságot, amelyben tehetségünket kipróbálhattuk, amelyben önmagunkat megvalósíthattuk. Már régen túl a felnőttség küszöbén jó gyermeknek tudni magunkat: a mennyei Atya gyermekének, akire minden terhet vethetünk.

A gyülekezet önállóvá vált, leánygyülekezetből anyagyülekezetté lett. Önmagáról is gondolt kell már viselnie, és felelősséggel tartozik a rábízottakért, a városban és a szórványokban élőkért.

Ugyanezen a szombaton délelőtt dr. Szabó B. András pestújhelyi lelkész tartott előadást a társadalmi változások és a gyülekezet élete közötti kapcsolatról. Széles látókörű előadásának végén háromféle gyülekezeti stratégiai modellt vázolt elénk. Az első – az ő szavaival élve – a „kemény egyház”. A kemény egyház, amely erős konzervatív életformát és teológiai nyomvonalat követ. A kemény egyház akkor életképes, ha megerősíti a templomi közösséget intézményekkel: iskolákkal és szociális létesítményekkel. A másik irány – ennek ellentéteként – a „puha egyház”. Szabadelvű teológiával, a szegények és a társadalmi kisebbség felé való nyitottsággal, a hagyományokon túllépő gyülekezeti alkalmakkal. A harmadik – s az előadó nem titkoltan ez utóbbit követi saját gyülekezetében is – a „szigetegyház", „szigetgyülekezet". Amely benne él a városban, kapcsolata van annak lakóival és intézményeivel, mégis szigetként menedéket nyújt a világ ellentmondásaival szemben. Oda lehet menekülni a világ zaja elől, hogy aztán visszatérve ki-ki végezze tovább hivatását.

Mindhárom stratégiát lehet felelős nagykorúsággal választani. Mindhárom irányban benne rejlik a másokról való gondoskodás és az önállóság kötelezettsége. Ahogy saját gyülekezetünket látom, mi is ezt a harmadikat követjük. Szeretnénk Jézus köré gyülekezni, Jézus szeretetéből egymásra figyelni, Jézus irgalmasságával egymást hordozni. S ez a testvéri közösség – ez a reménységünk – másokat is odavonz Jézus köré. Mert jó Jézus körül közösségben lenni.

Vasárnapi ünnepi istentiszteletünkön Gáncs Péter nyugalmazott püspök – akinek nagyapja és dédapja gyülekezetünk lelkésze volt – igehirdetésében szintén érintette ezt a gondolatot. A mustármag példázata nyomán kiemelte, hogy Isten országa, Isten hatalma, amelyet a Szentlélek épít bennünk és közöttünk, olyan, mint a magból kinőtt fa. Eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között. A gyülekezet, amelyben Isten királyi uralma, Jézus irgalmassága megvalósul, otthont nyújt azoknak is, akik ma még nem ismerik ezt a boldogságot. Így válik a gyülekezet városunk építő közösségévé is. Dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntőbeszédeiben – pénteken és vasárnap is – kiemelte, mennyire fontos a város számára az ilyen befogadó, értéket teremtő közösségek működése. Még ha olyan kicsinyek vagyunk is, mint a mustármag.