Zsombi alig múlt ötéves, de már rutinos táborozónak számít. Kerek szemmel nézett rám, amikor a reggeli áhítat után magamra öltöttem a Luther-jelmezt. S amikor a kápolnában befejeződött a közösség éneke, örömmel rohant be a több mint hetven résztvevő közé: „Gyertek, menjünk vendégségbe Marci bácsihoz!” – kiáltotta hangosan! S a résztvevők lelkesen köszöntek a közéjük lépő Luthernek: „Szia, Marci bácsi!”

S elkezdődött a történet, a korosodó Luther mesélt napról napra a tábor résztvevőinek:

„Most, hogy már megöregedtem, és – ahogy mondani szokták – megettem az kenyerem javát – ami bizony meg is látszik rajtam – néha a csendes perceimben visszagondolok arra, hogy mi minden történt velem.” -S miközben mesélt, lelkes gyermekek és fiatalok elevenítették fel rögtönzött színjátszással Luther Márton életének kalandos állomásait.

Mindez Piliscsabán történt, a Budavári gyülekezet egész hetes családos, hittanos és ifjúsági táborán, június utolsó hetében.

Szia, Marci bácsi! – A Reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára azt a célt tűztük magunk elé, hogy a tábor résztvevőivel megismertetve Luther életét, mai életünket érintő kérdésekről beszélgessünk, s közben olyan bibliai történeteket is megismerjünk, amelyek a felvetett kérdésekre is választ adhatnak.

A délelőtti program tehát adott volt. A nap témájához kapcsolódó aranymondásról hangzott el a reggeli áhítat, a liturgiájában Luther-imádságok és   -énekek csendültek fel. A Szia, Marci bácsi! című Luther-mesélés után pedig korosztályokként ültünk le hat kiscsoportban beszélgetni, tanulni épülni, kérdéseinkre választ keresni.

A délután programjában helyet kapott a Béthelért végzett közösségi munka (kertészkedés), továbbá akadályversenyeknek és nagy közösségi játékoknak voltunk a tanúi (számháború, zászlós játék), valamint egy Luther-vetélkedő is zajlott és Luther-kártyajáték. Ha valaki tudni akarja, hogy mi a Luther-matek, vagy hogy a Concept című társasjátékot miként lehet a Luther-énekek gyakorlására felhasználni, az keresse meg a szervezőket!

A tábor során nem csak korosztályos csoportokban voltunk együtt, hanem úgynevezett családokban is, amelyekben középiskolás fiatalok vezetésével ellátták a napi feladatokat – terítés, körletrend. Ezen kívül a család-zászló készítés, a Luther-vers írás (megadott rímpárokkal!), a Luther-ének modern feldolgozása olyan családi feladat volt, amelyet az esti áhítathoz kapcsolódva mutattak be a résztvevők.

Az esti áhítatokon nem csak a play-mobil Luther-figura, hanem a vár, a várvédő lovag és az ősellenséget jelképező kígyó is előkerült. S így már nem nehéz kitalálni, hogy az Erős vár a mi Istenünk sorai alkották az esti áhítat témáját.

A péntek estét Luther lakodalmának felidézésével töltöttük. Bár nem volt korhű az indítás, hisz az egyik apuka a saját építésű 1953-as Buickjával érkezett, és ez az egyedi autó annyira lenyűgözte a táborlakókat, hogy a „Luther-lagzi” előtt mindenki bele akart ülni. De közben megérkezett a Musica Historica együttes, amely az esti áhítaton is korhű hangszereken kísérte a Luther-énekeket, majd az áhítat után 16. századi közösségi táncokat tanítottak. A jó hangulatú reneszánsz táncház után – mint egy mai lagziban – Luther és Bora Katalin életét nézhette végig a lakodalmas népség „élőképes diavetítés” formájában. A képeket pedig a lakodalmasok között helyet foglaló „Luther-házaspár” kommentekkel tette igazán élvezetessé, tanulságossá és humorossá. Az este egyik fénypontja volt a „menyasszonyi torta”, s a tortázás után éjszakába nyúló emlékezetes közösségi játék és éneklés következett.

Szombat reggelen már csak a búcsúzás pillanatai voltak hátra. A záró istentiszteleten, a Luther-mesék folytatásaként, életének egyik utolsó gondolata elevenedett meg: „Bizony, koldusok vagyunk!” S a hetet együtt töltő közösség együtt tárta üres kezét az ég felé, koldulva Isten kegyelmét, és egymás kezét fogva adott hálát a bűnbocsánat és a közösségformáló isteni szeretet ajándékáért.

S Luther-mesék mindennap visszatérő mondatai – bár ez nem hiteles Luther-idézet - indították útjára a Szia, Marci bácsi! című tábor résztvevőit, és az értük érkező szülőket: „Végül csak annyit tudok mondani: Szeressétek az evangéliumot, az Isten szent igéjét! Bízzatok erősen Jézusban, és ne térjetek le az ő útjáról!”

Végül álljon itt a segítők és a szolgálattevők neve (még ha nem is tudjuk felsorolni, ki mennyi ötlettel segítette az egész hetet):

Bence Imre, Péter Zoltán – lelkészek
Kovács Katalin, Molnárné Varró Mária, Péterné Mestery Rita, Samu Piroska – hitoktatók
Lukács Máté és Molnár Kata – teológusok
Kengyel Luca, Lukács Teodóra, Skriba Dániel – egyetemisták, ifjúsági vezetők
Szakály Miklós – mérnök, a Buick gazdája
Musica Historica együttes – Csörsz Rumen István vezetésével
Szilágyi N. Zsuzsanna – tánctanítás

Hálásak vagyunk Istennek, hogy megújító szeretetével velünk volt.

A Szia, Marci bácsi! című táborunk a Reformáció 500 Emlékbizottság és a Magyarországi Evangélikus Egyház, valamint a II. kerületi Önkormányzat és a Budavári Evangélikus Gyülekezet Alapítvány támogatásával valósulhatott meg.