Püspökszemmel – Villáminterjú Szemerei Jánossal

Püspökszemmel – Villáminterjú Szemerei Jánossal

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, Szöveg: T. Pintér Károly, fotó: Magyari Márton
Tab – A tabi evangélikus gyülekezet fennállásának háromszázadik évfordulójáról megemlékező istentisztelet végén a település polgármestere is köszöntötte a közösséget, bejelentve, hogy a város képviselő-testülete százezer forintot ajánlott meg az egyházközség által szervezett gyerektábor támogatására. Köszöntőjében Schmidt Jenő utalt arra is, hogy Szemerei János püspökkel a múltban is gyümölcsözően együtt tudott dolgozni. A templomi együttlétet követő szeretetvendégségen elsőként ennek mibenlétéről kérdeztük a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetőjét.

– Valóban régre datálható a kapcsolatunk a polgármester úrral. Még a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese voltam, amikor kárpótlási ügyek kapcsán sikerült közösen kidolgoznunk egy olyan megoldást, amely az egyházközség és a település számára egyaránt előnyösnek bizonyult. Mintegy tizenöt évvel ezelőtt ennek jóvoltából kezdődhetett meg a meglehetősen lepusztult állapotú „lutheránus sziget” rendbetétele. További közös gondolkodás eredményeként a gyülekezetet bevonták a városrehabilitációs tervekbe, aminek az lett az eredménye, hogy használaton kívüli telekrészért cserébe a gyülekezet egy új üzlethelyiséghez juthatott. A bevétel a kis közösség működésében nyújt nagy segítséget.

Dr. Jáni János kiváló gyülekezettörténeti tanulmányából ugyanakkor kitűnik, hogy bár sem maga a település, sem benne az evangélikus felekezet nem volt soha túlságosan népes, de valahogy együtt mozgott a két mutató, s a múlt század második felétől kezdődően a lutheránusok nagyjából mindig a város lélekszámának tizedét tették ki. Püspök úr lát esélyt itt Tabon a gyülekezeti létszám növelésére?

– Igen látványos volt az elmúlt tíz év. És teljesen még sem az infrastruktúra, sem a lelki ház épülése nem fejeződött be. Ugyanakkor nem gondolom, hogy viszszatérnének a vallásgyakorlat tradicionális formái, amikor vasárnaponként pusztán megszokásból is az Isten házába tódultak a hívek. Hogy újra megteljenek azok a régi népegyházi létszámokhoz méretezett templomok, amelyekkel ma már nincs arányban a gyülekezet, annak nincs realitása. A külsődleges elemek helyett mással kell vonzóvá lenniük az egyházaknak.

Milyen elvárása lehet akkor egy püspöknek a gyülekezetek, a gyülekezetek lelkészei felé?

– A jövő egyháza másmilyen lesz. Azt gondolom, tovább bomlanak majd a felekezeti falak, s ebben egyszerre mutatkozik meg számunkra a kihívás és a kockázat. Hiszen ahol rosszul mennek a dolgok, onnan bizony el fognak menni a hívek, ahol viszont jól megy a munka, ott valóban látványos növekedés lesz tapasztalható. A nyugati trendek már mutatják, hogy azokban az evangélikus gyülekezetekben, amelyekben valódi lelki építkezés folyik, pezseg a közösségi hitélet.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 25–26. számában jelent meg, 2017. július 2-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

 

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!