Ez év februárjában részt vettem egy ifjúsági táborban, ahol megismerhettem Deme Jánost, akiről kiderült, hogy rákbetegségen esett át, és a nehéz próbatétel idején is megőrizte hitét, lelki békességét. Ráadásul Isten csodálatos kegyelme által visszanyerte egészségi állapotát is, ma már teljesen tünetmentes. Egy szünetben feltették neki a kérdést: „Hogy is volt ez a betegséged?” Majd egy bizonyságtétel keretében elmesélte a vele történteket, milyen munkát végzett az Úr az életében. Annyira hiteles, életszerű, aktuális és hitépítő volt, hogy emellett nem tudtam csak úgy szó nélkül elmenni. Már akkor azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám ezen gondolatokat megosztani keresztény testvéreimmel. Így született meg az ötlet: meghívtuk a tatabányai gyülekezetbe Jánost július 8-ra, felkértük bizonyságtételre, aki örömmel tett eleget a felkérésnek.

Jöttek testvérek sok helyről: Celldömölkről, Ceglédről, Budapestről, Zánkáról, Ászárról, Fótról és Győrből. Mivel a tatabányai gyülekezet nyitott más felekezetek fele is, így részt vettek lelkészek, hívők a tatabányai Reménység gyülekezetből, a Kiáltó Szó gyülekezetből és a baptista gyülekezetből is.

Ez a nap bográcsgulyás készítésével indult. A közös munka öröme összekovácsolta a testvéreket és családias hangulatot teremtett: volt, aki épp fát fűrészelt, volt, aki húst vágott fel, vagy épp burgonyát, volt, aki csipetkét sodort, János pedig Bibliával a kezében készült a bizonyságtételre.

Miután meggyújtottuk a tüzet és feltettük a bográcsba főni a gulyást, mindenki a templomban hallgatta János bizonyságtételét, aminek a hangfelvétele elérhető itt: https://tatabanya.lutheran.hu/magvetok

János elmesélte élete történetét, az Úrhoz térését, majd hogyan derült ki a betegség. Mindeközben végtelen békét munkált az Úr a szívében. János kihangsúlyozta, hogy nem is elsősorban az egészségre van szükség, hanem Jézus Krisztushoz való odaforduláshoz, megtérésre és akkor rendben lesz minden. Ennek következménye a lelki béke, erre van szüksége sok-sok embernek. Olyannyira volt értékes a bizonyságtétel, hogy már a helyszínen felkérték Jánost bizonyságot tenni más gyülekezetekben is, amit ő örömmel elvállalt.

Mindenki kapott útravalóul egy igés kártyát, amelyen ez állt: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn.14:27)

A bizonyságtétel végére megérkezett a vihar, a templomkertben vizes volt minden, így maradtunk a templomban, ott állítottuk fel a sörpadokat, ott ebédeltünk. Jó volt a templomba behúzódni az eső elől, a templom védett minket a külvilág hatásaitól. Boldogan elmondhatom, hogy igazán otthon éreztem magam a templomban, hálás vagyok a meghitt pillanatokért.

Képgaléria: