Az elmúlt évben június 26-án tartottuk ezt az ünnepi alkalmat, ahol azok a testvérek erősítették meg konfirmációjukat, akik a háború után, 1956-ig konfirmálkodtak. Három testvérünk szintén eljött a hívásra, ők a háború előtt tettek Isten előtt fogadalmat: 1937-ben, 1943-ban és 1944-ben.

1956-ig 125 gyermek, 1956-tól 1966-ig 112 gyermek konfirmálkodott meg a Nyáregyházi Evangélikus Gyülekezetben, Lupták Gyula lelkész felkészítésével és áldásával. A gyönyörű ünnepély reggeli szeretetvendégséggel kezdődött. Isten hívó szavára, és a mi közreműködésünkre sokan eljöttek a rendkívüli hőség ellenére is. Meglepően sok konfirmált testvérünk érkezett, hozzátartozóikkal együtt.

Ünnepi díszben várta templomunk a közelben lakókat és a távolra kerülteket. Hacheleva Ludmilla zongoratanárnő halk Bach-zenét játszott, ezalatt foglalták el helyüket a vendégek és a gyülekezet. A megerősítésre váró testvérek Selmeczi Lajos Péter lelkészünk mögött sorakoztak fel, hosszasan vonultak át a gyülekezeti háztól a templomig. Az ajtóhoz érve felhangzott az evangélikusok himnusza: Erős vár a mi Istenünk. Az első hat padsorban az ünnepeltek foglaltak helyet. Az énekeket és a liturgiát falra kivetítve olvasta és énekelte a gyülekezet. A szószéki Ige: Pál apostolnak az efezusiakhoz írt második levele, nyolcadik verse volt: „Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.”

A prédikációban a lelkész kiemelte: életünk alapja a hit, általa kegyelmet kapunk Istentől. A hit Istenre való teljes ráhagytakozás, életünk minden napján. A kegyelem tart meg minket, kegyelemből van üdvösségünk. Igehirdetés után az egykori fogadalomtétel megerősítésére került sor. Az ünneplő testvérek az oltár köré álltak, a lelkész mindenkit nevén szólított, mindenkivel kezet fogott, majd a fogadalomtétel elmondására szólított fel. Ezután kezét a fejekre téve Igével áldotta meg a tisztes kort megérő visszatérteket, akik Isten és mindenki előtt az egyház élő tajaivá lettek újra, Isten új szövetséget kötött velük.

Ez a fogadalomtétel elkötelezettség, amelyet mindenkinek személyesen kell komolyan vennie. Szóljon az Ige mindenki szájából „... mert én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza!” (Bírák könyve 11.35). Mindezek után a lekész áldásra emelte a kezét, és elénekelte a megerősítés zsoltárát, a Confirmát.

Úrvacsorára készülve, Lupták Gyula lelkészünkre emlékezve, elénekeltük az általa finn nyelvről fordított éneket:

„Van még számomra is bocsánat
Van Jézusom, Ő az enyém.” Az úrvacsora szentségét először az ünnepeltek vették magukhoz, majd a népes gyülekezet.

Köszönjük Istennek, hogy megáldotta ezt a gyönyörű napot és hogy „... szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokákkal is, azokkal, akik megtartják szövetségét” (Zsolt.103 17-18).