Itt futok, másként nem tehetek!

Itt futok, másként nem tehetek!

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Illisz L. László, fotó: Kiss Tamás
A kiskunhalasi Jeszenszky Péter fejébe vette, hogy elfut Wittenbergbe, így hívja fel a figyelmet a reformáció kezdetének ötszázadik jubileumára. A heroikus vállalkozás sikerre vitelében hárman segítik, de a hosszútávfutó arra számít, hogy a nyolcszáztíz kilométeres táv egy-egy szakaszán többen is csatlakoznak majd hozzá. Ha minden jól megy, éppen a wittenbergi magyar napok idején érnek majd célba. De addig sokat kopik még Péter futócipőjének a talpa.

Pedig mehetne repülővel. Vagy akár kocsival is. Behajítaná a bőröndjét a csomagtartóba, elfordítaná a kulcsot, a duruzsoló motor hajtaná a légkondit, igen, huszonkét fok bőven elég lesz, nehogy aztán meghűlés legyen a vége, ami elronthatja a reformációi emlékévre szervezett, augusztus 24től 29-ig tartó wittenbergi magyar napok örömét.

De Jeszenszky Péter, a kiskunhalasi evangélikus gyülekezet másodfelügyelője nem így döntött. Augusztus 12-én, szombaton reggel Budapesten, a Deák téri templom előtt futócipőt húz, elköszön szeretteitől, fogadja Gáncs Péter elnök-püspökünk úti áldását, és futva elindul az onnan éppen nyolcszáztíz kilométerre fekvő Wittenbergbe.

Az álom megvalósul

Hogy miért csinálja ezt? Péter jól ismert szavakkal válaszol a kézenfekvő kérdésre: „Itt futok, másként nem tehetek! Hív a táv, és én nem tudok ellenállni.”

Úgy emlékszik, múlt év nyarán fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy valamiképpen megpróbálja felhívni a fiatalok s egyáltalán, mindenki figyelmét a reformáció indulásának ötszázadik évfordulójára. S tekintettel arra, hogy Péter évtizedek óta szenvedélyes hosszútávfutó, adta magát a megoldás. Először úgy gondolta, hogy Wittenbergből indul el hazafelé, éppen úgy, ahogyan annak idején a reformáció üzenete eljutott Németországból Magyarországra. Aztán megemlítette az ötletét Fabiny Tamás püspöknek, aki a fordított irányt javasolta, méghozzá úgy, hogy az érkezés éppen a magyar napok idejére essen. Így is lesz.

Jeszenszky Péter ekkora távot egyhuzamban még soha nem futott le. Benne van már a lábaiban hatvankét maraton, tizenhat Ironman, öt Ultrabalaton (220 kilométer), egy spartathlon (246 kilométer), négyszer huszonnégy órás futás és két Bécs–Budapest-szupermaraton, de a nyolcszáztíz kilométeres táv még őt is óvatosságra inti. Úgy tervezi, hogy két hét alatt teszi meg az utat, ami azt jelenti, hogy naponta átlagosan 50-55 kilométert fut majd, lesznek persze ennél hosszabb és rövidebb szakaszok is, úgy, ahogyan legjobban kiadja a térkép.

Hosszú út a célig

A tervek szerint a Deák térről a kísérő kocsival és – Péter reményei szerint – a hozzá csatlakozó alkalmi futótársakkal együtt elszalad majd a Budapest Kongresszusi Központig, ahol lényegében megkezdődik a komoly erőpróba, hiszen innen már meg sem állnak Tatáig. Az útvonal Budakeszin át követi a Bécs– Budapest-szupermaraton útvonalát, egészen Győrig, ahol Szemerei János püspök úti áldása ad majd újabb lendületet és – remény szerint – újult erőt a futáshoz. Győrből aztán irány Rajka, Pozsonynál a Duna-híd, Brnót délről, Prágát északkelet felől kerülik el, Drezdát csupán érintik, és onnan északi irányban már csak „(nagy) macskaugrásnyira” van Wittenberg. Az érkezés tervezett időpontja augusztus 26., szombat, 17.30.

Péter úgy számol, hogy ha átlagosan 8,5-9 kilométert meg tudnak tenni majd óránként, akkor nagyjából napi hétórányi futással tartható lesz az ütemterv. De ő vérbeli hosszútávfutó, és jól tudja, hogy nem a táv öl, hanem az iram, vagyis akkor sem történik semmi, ha egyik-másik napon kicsit kicsúsznak a tervezett időkeretből.

Nem magányos hosszútávfutó

Már szó esett arról, hogy Jeszenszky Péter sokat próbált sportember, de ekkora távtól ő is tart egy kicsit. Ennek ellenére nem dolgozott ki különleges edzésprogramot. Azt mondja, igyekszik mindig naprakész lenni, ami nála azt jelenti, hogy addig is annyit fut, amennyit csak bír. A wittenbergi nagy futás útvonalát úgy állította össze, hogy ő és kísérői esténként meg tudjanak pihenni egy-egy szállodában. Ott majd igyekeznek némileg regenerálódni, amihez az étkezés, a pihenés és – ahol erre lehetőség van – az elgémberedett végtagok vízben áztatása, lazítása is hozzájárul.

És ha már szó esett a segítőkről, nevezzük is meg őket. Péter azt mondja, hogy a közösségi hálón talált rá a mostani rendkívüli megpróbáltatást vele megosztó társaira. Bokor Béla, a Csákvári Evangélikus Egyházközség presbitere és gondnoka futva, illetve kerékpáron teszi meg a távot, és Győri Gábor, a kaposvári evangélikus gyülekezet presbitere ugyanígy támogatja majd Péter erőfeszítéseit. A bringára kerülnek fel majd a tárolórekeszek, amelyekből a sporttársak táplálékkiegészítőkkel, frissítővel látják el útközben Pétert. A csomagokat, felszereléseket szállító járművet pedig a csákvári gyülekezethez kötődő Mészáros Nelli vezeti majd.

A Facebookon és GPS segítségével folyamatosan követhető lesz az esemény. A Wittenbergbe igyekvő kis csapat futás közben mozgó pontként lesz követhető a GPS-térképen, így lehetőség lesz arra, hogy egy-egy szakaszra bárki csatlakozhasson Jeszenszky Péterhez. Mindeközben pedig Facebook-posztok, naplóbejegyzések segítségével számolnak be majd élményeikről. Sikerült felkelteni az ügy iránt egy másik, ugyancsak megveszekedett futó, Náray Balázs rádióriporter figyelmét is, aki – a dolgok mostani állása szerint – Győrig együtt fut Péterrel, és a Kossuth rádióban ekkor, majd időről időre beszámol az eseményről.

A nagy futást – a sport tematikájú szponzorok mellett – anyagilag támogatja a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága, de Péter reméli, hogy a magyar kormány Reformáció Emlékbizottsága – az erkölcsi támogatáson túl – is hóna alá nyúl a közös ügyért loholó sportolóknak.

A kiskunhalasi Jeszenszky Péter számára szinte természetes, hogy a szűkebb pátriájának kultúráját szimbolizáló ajándékot is visz a wittenbergi elöljáróknak. A halasi csipkeverők már készítik a Luther-rózsát, amely reménység szerint a reformációról szóló wittenbergi múzeumban kap majd helyet.

„És ha megérkeztek Wittenbergbe?” – kérdezem. „Bár már ott tartanánk” – sóhajt nagyot Jeszenszky Péter, majd hozzáteszi, hogy szombaton kora estére tervezi a befutót, másnap, vagyis vasárnap részt vesznek az ünnepi istentiszteleten. Hétfő reggel pedig elindulnak hazafelé.

„Futva?” – vetem közbe. Mire Péter nevetve feleli: „Na, azt már nem! Autóval!”

 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 25–26. számában jelent meg, 2017. július 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

 

Címkék: Jeszenszky Péter - futás -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!