Mint minden évben, most is nagy lelkesedéssel indultunk neki a hétnek. A megye minden pontjáról, sőt még Bécsből és a németországi Ehingenből is érkeztek táborlakók. Ez alatt az egy hét alatt lehetőségünk volt új vagy már ismert hangszereken tanulni. A sok hangszeres óra mellett egyéb programjaink is voltak, mint például közös fürdőzés és kézműveskedés. Meglátogattuk az egyik helyi gyárat (a szőnyegszövőket) és fogócskáztunk éjszaka a ligetben. Minden estét közös énekléssel és bibliatanulmányozással fejeztünk be. A hét témája a víz volt, amit sokféleképpen dolgoztunk fel; vizes zsoltárokat és énekeket tanultunk. Mindenki kedvence lett a Tumshangilie, ami egy zulu nyelvű ének. Vasárnap istentisztelettel zártuk a tábort, melynek során eljátszottuk a héten tanult dalokat. A helyi gyülekezet nagy örömmel fogadta. Nagyon jól éreztük magunkat és jövőre ugyanitt találkozunk.

A hét során 38 fő tanult a táborban, ők kilenc településről érkeztek. Nyolc hangszeres oktató, négy lelkész és négy pedagógus foglalkozott napi szinten a táborlakókkal. Nyolc asszonytestvér gondoskodott a biztos technikai háttérről (étkeztetés, takarítás, szabadidős programok). Rajtuk kívül hat férfitestvér segített a helyiségek, az udvar és a parókia táborbaráttá való alakításában. Ebben a számban nincs benne az a nyolc család, ill. egyháztagunk, akik felajánlásaikkal az uzsonna, tízórai és pihenés óráit édesítették meg.