Jeszenszky Péter – korábbi interjúnk itt olvasható – és csapata a reformáció ötszázadik évfordulóját különleges módon ünnepli: futva teszik meg a 810 kilométeres távot, hogy a wittenbergi magyar napok keretében, augusztus 26-án célba érjenek, és megállhassanak a vártemplom előtt.

Mielőtt azonban e távot megteszik, hosszú út vár rájuk, első nap már több mint 68 kilométert fognak teljesíteni, hogy Tatára érkezzenek, ahol már várja őket a helyi evangélikus gyülekezet. A következő nap is gyülekezeti ölelésben fog telni, Győrből Szemerei János püspök áldásával indulhatnak majd tovább, hogy Rajkát, Pozsonyt, Brnót, Prágát és Drezdát érintve eljussanak célállomásukhoz.

A kiskunhalasi gyülekezet tagja nem fut egyedül. Győri Gábor a kaposvári, míg Bokor Béla a csákvári gyülekezetből csatlakozott a kezdeményezéshez, hogy váltásban fussanak Jeszenszky Péterrel. „Itt futunk, másként nem tehetünk” – fogalmazzák akciójukról, kifejezve, hogy a csapat ezzel kíván a reformáció üzenete mellé állni. A kezdeményezés célja kettős: egyrészt szeretnék a reformáció évfordulójára felhívni a figyelmet, másrészt a mozgás örömét és fontosságát is hirdetik. A futókat szombat reggel dr. Lackner Pál indította áldással az útjukra.

„Futásról, indulásról, távolságról, célról és érkezésről több helyen is olvashatunk a Szentírásban. Akad köztük semleges, érzelmileg pozitív és negatív töltésű. Előretekintő és összefoglaló egyaránt. De a figyelmes olvasó – vagy a jó kereső program – az állhatatosságot, elszánást is megtalálja sőt, távolságmértékként még a stadion is fellelhető. Én azonban most nem az Ószövetség vagy a páli levelek kincseiből szeretnék válogatni, hanem abból a régi egyháztörténeti meggyőződésből, hogy a reformáció az evangéliumot állította ismét a középpontba, egyetlen verset teszek úti tarisznyátokba, a jánosi megfogalmazásból: »Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam«.”

A Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsának titkára beszédében kiemelte: „A földi célokat sokféle út kötheti össze: széles és keskeny, kiépített vagy kitaposott, forgalmas vagy néptelen, tiszta vagy sáros. Anyaguk szerint köves, kavicsos, beton, föld, gyep – reménység szerint mindegyik vezet valahova. Valahonnan valahova – a látható, tapintható, taposható világban – térben és időben behatároltan. Jézus a rá jellemző tömörséggel három lényegi kifejezést helyez tanítványai lelkére, a régiekére és maiakéra, maradóknak és indulóknak egyaránt: út, igazság és élet. Út: A keskeny jézusi út az egyetlen, aminek célja nem a mulandó világ valamely jól definiált pontja. Nem Budapest, Betlehem vagy Wittenberg, hanem Isten országa. Igazság: a párhuzamos igazságok és magyarázatok világában, a relatív értékek korában az egyetlen, az abszolút, a nem öncélú igazság, azaz a valóság, hogy Ő értünk lett, emberré, hogy a bűn és a mulandóság, a céltalanság és a szenvedés helyett a vele való harmóniát, azaz az örök életet adja nekünk.”

A reformációi futás első szakaszához többen is csatlakoztak. A Deák téri templom elől közel négy kilométeren keresztül a Budapest Kongresszusi Központig együtt futottak a jelenlévők – többek között Fábri György, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője és Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület felügyelője –, hogy ezzel is biztassák a csapatot. Az első naphoz a Kossuth rádió munkatársa, Náray Balázs is csatlakozott, aki élő bejelentkezésekkel ad majd hírt a reformációi futásról.

Videóinkban Jeszenszky Péter, Bokor Béla és Győri Gábor vall kezdeményezésük előkészületeiről, a futás lelkületéről és öröméről. Lackner Pált az útról, a testi és lelki készülésről kérdeztük, míg Náray Balázs a reformáció fontosságáról is beszél.

A reformációi futók GPS-t is vittek magukkal, így folyamatosan nyomon lehet kísérni, hogy hol tartanak.

Képgaléria: