Az induláskor az úti áldás hallottuk, a következők alapján: „Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36,8-10) 

Az a reményünk, hogy ez az utazás nemcsak a reformáció földrajzi kiindulópontjához vezet, hanem lelki utazás is lesz az öröm, az élet és a világosság forrásához, hiszen a reformáció is ezt jelenti.