Haza – a szívben és Krisztusban

Haza – a szívben és Krisztusban

Share this content.

Szöveg: Veres-Ravai Réka
Nagymágocs – „Ez az ünnep leginkább a reményről szólt. Hogy az ilyen elöregedő, olykor jövőjét reménytelennek gondoló falvakban is van élet, van hit Istenben” – fogalmaz Veres-Ravai Réka evangélikus lelkész. A kenyér megáldása, a közösség megélése, az ökumené és az összefogás jellemezte a nagymágocsiak augusztus 20-i ünnepét.

Nagymágocs Csongrád megye utolsó települése Orosháza irányában. Valamikor élő, virágzó evangélikus gyülekezettel rendelkezett, de utolsó lelkésze, Kálmán Lajos halála óta nincs saját, helyben lakó lelkésze. Több mint harminc éve a közeli városokból érkező „szolgálók” látják el az egyre ritkább szolgálatokat. Most éppen Szenteshez tartozik a leánygyülekezet.

Az istentiszteleteken sajnos nagyon kevesen vesznek részt, hisz a gyülekezet tagjai ma már idős emberek. Persze azért öröm is van, például 2016 karácsonya, amikor együtt keresztelkedett meg egy édesapa és a kisfia.

Most azonban mégis nagy ünnepre gyűlt össze a „kicsiny csapat”: a község kenyéráldási ünnepét az evangélikus templomban tartottuk. Előtte – hála a polgármester úrnak, Szebellédi Endrének és a közmunkás brigádnak – megszépült a templom környezete, újra előtűnt a kissé dzsungelszerű fák mögül a templom, teljes szépségében.

A kulturális műsort Dóczi Jusztina szervezte meg. Ő a község kulturális életének a mozgatója is, amellett, hogy könyvei jelentek meg a falu történelméről, életéről, létrehozott egy citerás népdalkört is. Az ünnepen is ők szolgáltak énekkel, versekkel, szép gondolatokkal hazáról, Istenhez tartozásról, az élet kenyeréről.

A kenyér megáldása ökumenikus volt, hiszen a házigazda lelkész, Veres-Ravai Réka mellett, megáldotta a kenyeret Aranyosi Elemér, szegvári plébános, aki a helyi híveket is szolgálja.

Ünnepi beszédében Szebellédi Endre polgármester az ünnep lelket tisztító áldásáról beszélt és arról, hogy hazánk születésnapját biztonságban ünnepelhettük.

A kenyeret az áldás után Dóczi Jusztina és a gyülekezet gondnoka, Tóth Mihályné szegték meg, majd utána kiosztották a jelen levő szép számú ökumenikus gyülekezetnek.

Végül citerakísérettel énekeltük el a Himnuszt, amely szintén nagyon különleges és lélekemelő volt.

Ez az ünnep leginkább a reményről szólt. Hogy az ilyen elöregedő, olykor jövőjét reménytelennek gondoló falvakban is van élet, van hit Istenben, aki a történelem Ura és akinek a kezében van a mi életünk. Felemelő, igazi ünnep volt ez az óra a nagymágocsi evangélikus templomban, ünnep, amely szebbé teszi a hétköznapokat.

Képgaléria:

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!