Nagymágocs Csongrád megye utolsó települése Orosháza irányában. Valamikor élő, virágzó evangélikus gyülekezettel rendelkezett, de utolsó lelkésze, Kálmán Lajos halála óta nincs saját, helyben lakó lelkésze. Több mint harminc éve a közeli városokból érkező „szolgálók” látják el az egyre ritkább szolgálatokat. Most éppen Szenteshez tartozik a leánygyülekezet.
Az istentiszteleteken sajnos nagyon kevesen vesznek részt, hisz a gyülekezet tagjai ma már idős emberek. Persze azért öröm is van, például 2016 karácsonya, amikor együtt keresztelkedett meg egy édesapa és a kisfia.
Most azonban mégis nagy ünnepre gyűlt össze a „kicsiny csapat”: a község kenyéráldási ünnepét az evangélikus templomban tartottuk. Előtte – hála a polgármester úrnak, Szebellédi Endrének és a közmunkás brigádnak – megszépült a templom környezete, újra előtűnt a kissé dzsungelszerű fák mögül a templom, teljes szépségében.
A kulturális műsort Dóczi Jusztina szervezte meg. Ő a község kulturális életének a mozgatója is, amellett, hogy könyvei jelentek meg a falu történelméről, életéről, létrehozott egy citerás népdalkört is. Az ünnepen is ők szolgáltak énekkel, versekkel, szép gondolatokkal hazáról, Istenhez tartozásról, az élet kenyeréről.
A kenyér megáldása ökumenikus volt, hiszen a házigazda lelkész, Veres-Ravai Réka mellett, megáldotta a kenyeret Aranyosi Elemér, szegvári plébános, aki a helyi híveket is szolgálja.
Ünnepi beszédében Szebellédi Endre polgármester az ünnep lelket tisztító áldásáról beszélt és arról, hogy hazánk születésnapját biztonságban ünnepelhettük.
A kenyeret az áldás után Dóczi Jusztina és a gyülekezet gondnoka, Tóth Mihályné szegték meg, majd utána kiosztották a jelen levő szép számú ökumenikus gyülekezetnek.
Végül citerakísérettel énekeltük el a Himnuszt, amely szintén nagyon különleges és lélekemelő volt.
Ez az ünnep leginkább a reményről szólt. Hogy az ilyen elöregedő, olykor jövőjét reménytelennek gondoló falvakban is van élet, van hit Istenben, aki a történelem Ura és akinek a kezében van a mi életünk. Felemelő, igazi ünnep volt ez az óra a nagymágocsi evangélikus templomban, ünnep, amely szebbé teszi a hétköznapokat.