Lelkészként a fesztiválon – Hol VOLT, hol nem volt…

Lelkészként a fesztiválon – Hol VOLT, hol nem volt…

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: E.É.
…volt egyszer egy vidéki iskolalelkész, aki felkérést kapott, hogy az ország egyik legnépszerűbb fesztiváljára, a soproni VOLT-ra kísérje el a Közös Pont sátor lelkes csapatát. Seben Glória mezőberényi evangélikus lelkészt kérdeztük a tapasztalatairól.

– Mit is kell tudnunk a Közös Pont sátorról?

– Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) nyári fesztiválmissziós projektje ez, amellyel több rendezvényen is jelen van. A helyszínek nyárról nyárra változnak, idén a VOLT-on kívül Velencén, az EFOTT-on (egyetemisták és főiskolások országos turisztikai találkozója – a szerk.) jelent meg az iroda a sátorral, augusztusban pedig a szegedi ifjúsági napokon és a Strand fesztiválon lehet találkozni vele. A Közös Pont sátrat a három nagy történelmi egyház – katolikus, református és evangélikus – fiatal önkéntesei működtetik a fesztiválok civil szervezetek számára fenntartott terében.

–  Az egyházi sokszínűség mellett mitől ökumenikus még?

– Az oikumené görög szó az emberek által lakott földet jelenti. Az ökumenikus mozgalom és minden ehhez kapcsolódó összefogás azt tűzi ki célul, hogy a keresztények szerte a világon hitvallásos ellentéteiket félretéve együtt küzdjenek azért, hogy minél többen találkozzanak Jézus Krisztussal, illetve közösen szolgáljanak szeretettel a világban. A közös pont maga Jézus személye, aki mindannyiunk Megváltója.

–  Miért épp fesztiválokon van jelen ez a kezdeményezés?

– A legtöbb hívő fejében a túlzott alkoholfogyasztás és egyéb tudatmódosí­tók használata, a szexuális szabadosság és a tobzódás fogalmai fonódnak ös ­ sze a fesztivál szóval. Az ÖKI vezetése és fiatal önkéntesei szemében azonban a fesztiválőrület mély szomjúságból fakad: az ember vágyik arra, hogy ünnepeljen, hogy felszabadult örömöt éljen át, és ez a vágy szoros kapcsolatban van az Istennel való közösség iránti mély szomjúságunkkal. Ezért amikor a fesztiválozók közé megyünk, a hangos zenében és sűrű embertömegben egy pihentető békeszigetet kínálunk, ahol nyitottság, elfogadás és Istentől jövő szeretet uralkodik. Lehetőséget akarunk adni a betérőknek, hogy megtapasztaljanak valamit abból az isteni szeretetből, amelyből mi is naponta élünk.

–  Hogyan választják ki erre a fiatalokat?

– Bármely elkötelezett keresztény fiatal jelentkezhet. Minden évben óriási a túljelentkezés, így kell kiválasztani azt a körülbelül húszhuszonöt fős csapatot, amely a sátorban szolgál. Fontos a motiváció – első­sorban nem szórakozni, hanem szolgálni megyünk – és az is, hogy a jelentkező kész legyen ne csak a saját véleményét elmondani, hanem elsősorban a másik embert meghallgatni és értő figyelemmel kísérni.

–  Mi történik egy ilyen sátorban?

– Az idei fő téma az idő volt, a Prédikátor könyvének 3. fejezete alapján: „Mindennek rendelt ideje van...” A dekoráció és a programok is ehhez illeszkedtek. Két fő lehetőség van: a témához kapcsolódóan lehet rajzot készíteni egy csokiért, vagy írhatunk levelet önmagunknak: megcímezzük, és a csapat egy év múlva feladja postán. Ezenkívül lehet vicces játékokat játszani és egyszerűen csak beszélgetni is feltett kérdések alapján, de akár életünk idővonalát is megrajzolhatjuk.

–  Fesztiválra a legtöbben a koncertek miatt mennek. Nyitottak egy ilyen egyházi kezdeményezésre a fesztiválozók?

– A sátor szinte mindig tele volt, a fiatalok részt vettek felszínes és mély, Istent érintő és egészen hétköznapi beszélgeté­ sekben egyaránt. Az a feladatunk, hogy megmutassuk, nyitottak vagyunk feléjük, mindez az egyház előszobájává vagy kinyújtott karjává tesz minket. A beszélgetésekből az önkéntesek hite is épül, és a betérők is jó tapasztalatokat szereznek az egyházról és a hívő fiatalokról. Egy betérő külföldi csapat sajnálkozott, hogy az általuk látogatott nyugat-európai fesztiválokon nincs egyházi sátor. Voltak visszatérő vendégeink is, akik tavaly vagy a fesztivál egy korábbi napján már jártak a sátorban, és megragadta őket a hangulat vagy a lehetőségek. Természetesen mint mindenhol, itt is találkozhatunk az egyházi iránt mély sértettséget őrző vagy harcosan ateista emberekkel, de őket is igyekszünk szeretettel fogadni, velük kulturált módon beszélgetni.

–  Mi a lelkészek feladata a Közös Pont sátorban?

– A lelkész alapvetően nem a betérőkkel beszélget, hanem „spiriként”, azaz spirituálisként az önkéntes csapatot támogatja: áhítatokat tart, vezeti a reflektáló köröket, képzi az önkénteseket, és nem utolsósorban: jelen van, hátha szükség lesz rá egy nehezebb teoló­giai kérdésnél vagy rázósabb beszélgetésnél. Az esti áhítat egyébként nyitott a fesztiválozók előtt, és többen éltek is a lehetőséggel. Idén Sopronban hárman voltunk spirituálisok: Tóth András görögkatolikus atya Nyíregyházáról, Bella Péter, a győrújbaráti református lelkész és jómagam Mezőberényből. 

–  Mi volt a legjobb élménye a VOLT fesztiválon?

– Az egyik evangélikus önkéntessel folytatott mély beszélgetés után került sor az esti áhítatomra, amelyhez József történetét hívtam segítségül az Ószövetségből. Megrajzoltam a saját életemnek és József életének az idővonalát is, arra az igére válaszul, hogy „megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek”. És valóban: mindkét életút erősen hullámzóra sikeredett. Miközben arról beszéltem, hogy az életünk viharos időszakait napsütéses-szivárványos szakaszok váltják fel, a sátron kívül zuhogó eső valóban elállt, és csodálatos kettős szivárványt láthattunk az égen. Még sosem fordult elő velem, hogy Isten ennyire közvetlenül illusztrálta az igehirdetésemet.

–  Mennyire vett részt a fesztivál egyéb programjain?

– Belehallgattam néhány előadásba, és több koncertre is kimentünk. Ekkor azonban nem közös pontos pólóban, hanem magánemberként voltunk jelen. A közhiedelemmel ellentétben egyébként én nem tapasztaltam durvaságot vagy túlzott mértékű alkoholfogyasztást, ezt az árak is korlátozták. A református kolléga és én az evangélikus gyülekezeti házban aludtunk, ezért a fesztivál területén nem is fogyasztottunk alkoholt, hogy autóval mehessünk haza. A felkészülő hétvégi képzés ideje alatt az egész csapat a soproni evangélikus gyülekezet vendége volt, megtekintettük az evangélikus templomot és a gyülekezettörténeti kiállítást is.

–  Mi a legfőbb hozadéka az egyházi jelenlétnek egy ilyen fesztiválon?

– Önmagában az, hogy jelen vagyunk, nyitottan, befogadó légkörben, rengeteget lebont az emberekben lévő negatív előítéletekből. Sokan vannak, akik sohasem lépnék át egy templom vagy egy gyülekezeti ház küszöbét, de a Közös Pont sátorba bejönnek, mert jól érzik magukat. Elgondolkodhatnak az életük fontos kérdésein, elolvashatják a mottóul választott bibliai igéket, és meghallgathatják, hogyan éli meg a hitet egy hozzájuk hasonló fiatal. Elmondhatják mindazt, ami az ő szívüket nyomja, és azt is megfigyelhetik, az önkéntes csapat tagjai milyen szeretetteli egységben vannak, különbözőségeik ellenére is.

–  Hogyan segíthetünk a Közös Pontnak?

– Elsősorban imádsággal. Minden kedden este a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának budapesti székházában imádkozunk a fesztiválmisszióért, de az otthonában is bárki bekapcsolódhat. Gyülekezeti fiataljainkat is bá­ toríthatjuk, hogy jelentkezzenek, mert minden évben hiány van evangélikus önkéntesekből. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 29-30. számában jelent meg, 2017. július 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!