„A tragikus esetek száma a Földközi-tenger térségében sajnálatos módon továbbra is nagyon magas: 2017-ben 3 111 ember halálát regisztrálták, idén pedig a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) június 12-i adatai szerint már 792-en vesztették életüket menekülés közben. Csak az elmúlt három év során több mint 10 000 halálos áldozatról tudunk” – áll az Európai Egyházak Konferenciája és társszervezete, az Európai Egyházak Migrációs Bizottsága közös levelében.

A Heikki Huttunen CEC-főtitkár és Doris Peschke CCME-főtitkár által közösen jegyzett felhívás arra is emlékeztet, hogy 2000 óta összesen több mint 30 000 ember vesztette életét a tengeren, folyókban, teherautók és hajók raktereiben. Az országba érkező menekültek magas száma miatt Olaszországra összpontosul a politikai figyelem, de a levél írói szerint a görög és spanyol határnál, illetve az Európai Unió keleti külső határain zajló események is aggasztóak.

A kritikus helyzetre válaszul nem kormányzati szervezetek mentőakciókat szerveztek a Földközi-tengeren, hajóikon szakértők és önkéntesek dolgoznak azért, hogy a bajbajutottakon segítsenek. „Európai egyházak különféle módokon támogatták ezeket a bevezetéseket. Európai politikusok részéről azonban súlyos támadások érték a mentőakciókat, mondván, hogy azok az embercsempészek munkáját támogatják, sőt maguk is emberkereskedők” – emlékeztet a felhívás.

Luca Maria Negro valdens lelkész, az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetségének (FCEI) elnöke márciusban nyílt levélben erősítette meg, hogy támogatják a tengeri mentőakciókat. Ebben, ahogy fogalmazott Negro, bibliai és humanitárius alapelvek vezették a résztvevő egyházakat. „Annak fényében, hogy több ezer menekültet mentettek meg az elmúlt hónapokban a mediterrán térségben, nem engedhetjük meg, hogy a szolidaritást és a tengeri mentőakciókat bárki kriminalizálja.”

Az „Aquarius” nevű mentőhajó sorsa a két szervezet főtitkára szerint jól példázza, hogy „egyes (szak)politikusok fontosabbnak tartják saját választási kilátásaikat, mint a hajótöröttek sorsát. A védelemért vállalt felelősséget pedig mások nyakába varrják.” 

A levél emlékeztet arra, hogy az egyházak a Földközi-tengeren tapasztalt válság kapcsán gyakorlati és politikai támogatást is biztosítottak az életmentést végző civileknek, illetve széles összefogásban szorgalmazták a menekültek biztonságos eljutását segítő kezdeményezések elindítását Európában. A projekt keretében a CEC és a CCME tagegyházai, a helyi katolikus egyházakkal és saját kormányukkal összefogva, immár Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban is létrehozták az úgynevezett humanitárius folyosókat, amelyek humanitárius vízumok kiadásával és a menedékkérők előzetes „átvilágításával” lehetővé teszik, hogy a nemzetközi védelemre szoruló, leginkább kiszolgáltatott emberek legális és biztonságos úton jussanak el Európába, életük veszélyeztetése nélkül.

A levél utalást tesz az egyházak korábbi egyeztetéseire is. A gyakorta mesterségesen táplált, Európa-szerte növekvő félelem és ezzel együtt a háttérbe szoruló szolidaritás veszélyes következményeire a kontinens egyházai már 2016-ban felhívták ugyanis a figyelmet a menekültválság kapcsán egybehívott nagyszabású tanácskozásuk alkalmával. A hollandiai Lunteren városában tartott konzultációt 2016 júniusában az Egyházak Világtanácsa (EVT), a CEC, a CCME és a Hollandiai Protestáns Egyház (PKN) közösen szervezte, miután felismerték a tagegyházaik és az ökumenikus szervezetek körében felmerülő igényt, hogy a globális menekültválságra adandó válaszokról együtt gondolkodjanak. Az eseményen több mint hatvanan vettek részt: egyházak és ökumenikus szervezetek képviselői, valamint a menekültekkel és a menekültekért dolgozó szakértők és önkéntesek Európa minden szegletéből, akik közül sokan helyi gyülekezetekben vagy csoportokban tevékenykednek.

A résztvevők komoly aggodalmuknak adtak hangot azzal a tendenciával kapcsolatban, hogy a fősodorban található politikai pártok a szélsőjobboldal általuk érzékelt fenyegetésére úgy reagálnak, hogy éppen a szélsőjobb irányába mozdulnak el. A kormányok a – bizonyos országokban vélt, más országokban valós – társadalmi nyomás hatására megkerülik vagy nem maradéktalanul teljesítik a nemzetközi és európai egyezményekben foglalt emberi jogi kötelezettségeiket. Az egyházakra és civil szervezetekre is jellemző, hogy a körzetükben tapasztalt társadalmi feszültségeket szem előtt tartva időnként csak vonakodva nyilatkoznak a nyilvánosság előtt ezekről a tendenciákról, annak ellenére, hogy közben jelentős mértékben segítik a menekülteket.

A Luntereni Konferencia arra szólítja fel az egyházakat és egyházi szervezeteket, hogy sokkal jelentősebb mértékben vegyenek részt a jelenlegi menekültválsággal kapcsolatos társadalmi vitákban, valamint a menekülteket segítő erőfeszítésekben. (Részlet a Luntereni Konferencia zárónyilatkozatából.)

A Református Egyházak Világközösségének (REV) európai tagegyházai ugyancsak 2016-ban munkacsoportot állítottak fel a migráció és menekültügy témájában, amelyik Lampedusa szigetére is ellátogatott, mielőtt zárójelentését a REV Európai Területi Bizottsága áprilisi budapesti ülésén előterjesztette volna.

A CEC és a CCME közös felhívása emellett a nemrég véget ért újvidéki nagygyűlés egyik, nyilvános ügyekről megfogalmazott zárónyilatkozatára emlékezteti a tagegyházakat, amelyben elkötelezték magukat, hogy „kiállnak a zárt határok modelljével szemben, amely a földközi-tengeri átkelést a világ egyik legveszélyesebb migrációs útvonalává tette; és továbbra is megemlékeznek az elvesztett életekről”.

Huttunen és Peschke arra kéri Európa egyházait, hogy a menekültek világnapjához legközelebb eső vasárnapon, június 24-én tartsanak imádságot és megemlékezést mindazokért, akik menekülés közben vesztették életüket az Európába tartó úton. Ehhez angol nyelven liturgiai javaslatokat is közzétettek, amely a CEC újvidéki nagygyűlésének szellemében a vendégszeretetnek az ortodox teológiai hagyományban kiemelten fontos bibliai fogalmát állítja a középpontba, a gyűlés zárónyilatkozatára utalva: „Az átfogó, holisztikus vendégszeretet teológiája magában foglalja, hogy a menekültekre Krisztus teljes és tökéletes képeként, ikonjaként tekintünk. Isten igéjének »szemüvegén« keresztül értékelhetjük igazán az emberi életet, kollektívan és a maga személyes valóságában egyaránt. Az pedig tény, hogy az első és valódi idegen ebben a világban nem más, mint Krisztus maga.”

A Szent Egyed Közösség a menekültek világnapján, június 20-én este 7 órakor a Kaníziusz Szent Péter-templomban (Budapest, IX. Gát u. 2-4.) ökumenikus imaórát tart azokra emlékezve, akik a „remény útján haltak meg”. Az alkalommal azokra emlékeznek, akik a háború, a terrorizmus, az elnyomás és nyomor elől menekültek, és tízezrével veszítették életüket az Európába vezető úton. Az alkalmon olyan menekültek is részt vesznek, akik Magyarországon próbálnak új életet kezdeni. Igét hirdet Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök.