Jelen voltak az anglikán, katolikus, mennonita, pünkösdi és református világszervezeteknek, valamint az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) és az Egyházak Világtanácsának (EVT) képviselői is.

A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) az LVSZ kelet-közép-európai régiójába tartozik, amelynek alelnöke – Fabiny Tamás elnök-püspök utódjaként – a mostani időszakban Urmas Viilma, az Észtországi Evangélikus Egyház érseke. Rajta kívül még négyen képviselik a régiót: Miloš Klátik püspök (Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház), Olga Navrátilová egyetemi tanár (Cseh Testvérek Egyháza), Jerzy Sojka teológus (Lengyelországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház) és Vera Tkach ifjúsági koordinátor (ELCROS). Az MEE részéről Balicza Klára tanácsadói pozícióban van jelen; ez a státusz nem jár szavazati joggal, de lehetővé teszi a részvételt a tanács és a bizottságok ülésein.

Balról jobbra: Urmas Viilma észt érsek, Musa Panti Filibus nigériai érsek, LVSZ-elnök és Olga Navrátilová tanácstag

Ingyen kaptátok – ingyen adjátok

A tavalyi nagygyűlés tematikus vázát ez a hármas mottó adta: az üdvösség nem bocsátható áruba; a teremtettség nem bocsátható áruba; az ember nem bocsátható áruba. Ezekből a gondolatokból nőtt ki az idei tanácsülés mottója is, amely a tizenkét tanítvány kiküldésénél elhangzó jézusi szavakra utal (Mt 10,8).

A világ lutheránusságának sokszínűségét mindig híven tükröző áhítatokon és istentiszteleteken tehát főként olyan igeversek kerültek elő, amelyek Isten ajándékaira és az ajándékok továbbadásának felelősségére irányították a figyelmünket. Hadd villantsak fel néhány olyan gondolatot, amely számomra különösen is sokat jelentett a hat nap során.

Jákób kétszeresen is áldott ember volt, amikor visszatért, hogy kibéküljön Ézsauval. Az atyai és az isteni áldás azonban nem azt jelentette számára, hogy ne tartott volna a találkozástól, hanem azt, hogy tudta vállalni a megalázkodás kockázatát (Antje Jackelén svéd érsek 1Móz 33,1–11 alapján).

Az ajándékok továbbadása különösen is nagy kihívássá válik, ha nem kölcsönösségen alapuló, hanem egyirányú folyamatként tekintünk rá: amikor ajándékot adunk, akkor nem viszonzást várunk, hanem azt reméljük, hogy a megajándékozott az ajándékot a megfelelő időben és formában adja majd tovább annak, akinek arra szüksége van (Jack Urame pápua új-guineai püspök Gal 5,13–18; 22–26 alapján).

A vérfolyásos asszony meggyógyításának és Jairus leánya feltámasztásának története azon a ponton kapcsolódik össze, amikor Jézus úton Jairus háza felé megáll, hogy körülnézzen, ki érintette meg őt. Frusztráló pillanat Jairus számára és félelmetes a vérfolyásos asszony számára. Jézus azért áll meg mégis, hogy jelezze: abban a pillanatban prioritást élvez számára az, aki nem kis kockázatot vállalt azért, hogy a közelébe kerülhessen (Andrew Willis, a genfi angol nyelvű evangélikus gyülekezet lelkésze Mk 5,21–43 alapján).

Amikor Jézus kiküldi a tanítványait, nem munkát ad a tanítványoknak – hiszen arra biztatja őket, hogy ne fogadjanak el fizetséget –, hanem tulajdonképpen Isten országának földi előképét építi fel. A közénk jött Isten nem kapni akar, hanem adni (Yonas Yigezu Dibisi etióp lelkész Mt 10,2–8 alapján).

Reggeli áhítat a genfi Ökumenikus Központ kápolnájában. Igét hirdet Jack Urame püspök (Pápua Új-Guinea), az előtérben balra Antje Jackelén érsek (Svédország)

Közösség – élő tanúságtétel – globális felelősség

Az LVSZ működését és programjait a nagygyűlés határozatai alapján összeállított stratégia irányítja. A tanács 2018-as ülésén tehát a legfontosabb feladat ennek a stratégiának az elfogadása volt. Ez már önmagában sem egyszerű feladat, hiszen a nagygyűlés huszonöt igen különböző témában született határozatát kellett rendszerezni és keretbe foglalni.

A genfi iroda által előkészített, a tagegyházak által véleményezett, majd a tanács által jóváhagyott dokumentum végül a Teljes szívvel az egyházért és a világért címet kapta. Már a címben is kifejezésre jut az a kettős törekvés, hogy a magukat közösségként értelmező tagegyházak mind a szorosabb értelemben vett egyházi, mind a globális kérdésekben Isten szabadító kegyelméről tegyenek tanúságot.

Az ökumené, a diakónia, az emberi jogok és az igazságosság védelme, a nemek közötti egyenjogúság és az ifjúság megerősítése mind hagyományos, de továbbra is fontos munkaterületekként jelennek meg a stratégiában. A korábbinál erősebb hangsúlyt kapnak a klímaváltozással kapcsolatos kérdések, új elemként pedig bekerült a dokumentumba a teológiai intézetek együttműködésének támogatása is. Az elkövetkező hat év programjai és projektjei tehát főleg az itt felsorolt prioritásokat igyekeznek majd gyakorlati módon megvalósítani a különböző tagegyházak életében.

Szavazás az ülésteremben

A tanácsülés reggeli áhítatain elhangzó elbocsátás

„A teremtő, Jézusban testet öltő és megváltó Isten adjon éles érzékeket, hogy felfedezhessük szerető jelenlétét. Ingyen kapjuk az élet áldását – adjuk hát ingyen tovább a békességet szerző isteni szeretet örömét.”

Festett keresztek a lundi katolikus–evangélikus reformációi megemlékezésen használt salvadori kereszt mintájára. A résztvevők az ülés elején kaptak egy-egy ilyen keresztet, amelyet az utolsó napon aztán elcseréltek egymással

További fotók a rendezvényről ITT érhetők el.