Mindez igen előnyösnek bizonyult a rendkívüli hőség és a nyári futó záporok időszakában. Bizony gyakran megesett már ezeken az alkalmakon, hogy az időjárás keresztülhúzta a szervezők terveit.
Idén nem így volt, a védett térben ékes rendben zajlott le az igei alkalom, amelyet az egyházmegye missziói felelőse, Horváth-Hegyi Áron vezényelt le. A háromórás együttlét mind zenében, mind pedig az ige megszólaltatásában nagy lelki gazdagodást jelentett a kétszázötven fős gyülekezetnek.
A heti (és az alkalom mottójául választott) ige alapján Győri János Sámuel nyugalmazott lelkipásztor szólt: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” Igehirdetésében szólt a nemzetségek, a generációk boldogságáról, aminek alapja nem a földi kincs, hanem a mennyei. Értelmezésében mi is kincsek vagyunk Isten számára (ahogy a példázatban az ember számára a mennyek országa), ezért keresi az övéit szüntelenül – akiket „örökségül választott”.
Megtérésről és a Krisztussal élt életről ketten tettek bizonyságot: Sohan László, a fóti kántorképző gondnoka, valamint Veczán Zoltán nyíregyházi harmadéves teológus. A bizonyságtételek nagyon őszintén szóltak régi bűnökről, megkötözöttségekről, az azokból való szabadulásról, a vallásos élet csapdáiról, a hitben langymelegségről, de legfőképpen az örök élet reménységéről.
A tradicionális gyülekezeti éneklésen kívül három módon is megszólalt az ének: az alkalomra összeálló négyfős csapat könnyűzenei blokkjában, a gyermekfoglalkozáson részt vevők énekszolgálatában (Rút volt szíve s sötét…), valamint a Hammond-orgonával és más hangszerekkel kísért hallelujaéneklésben. Utóbbiban Győri János Sámuel és csapata működött közre. Az idősebbek számára jobban ismert ébredési énekek hangulata és mély istenhitről tanúskodó szövegei méltóképpen készítették elő a záró részt, az úrvacsorai közösséget, amelyben Szabó András esperes és Torzsa Tamás helyi lelkész végezte a liturgiai szolgálatot.
A bőséges lelki táplálék után a testi sem maradt el, hiszen a közeli kultúrházban gazdagon megterített asztalok várták a résztvevőket.
Hisszük, hogy az ige közösségteremtő és életmegújító ereje nem pótolható semmi mással – szükség van hát sok-sok hasonló hitébresztő egyházi alkalomra. Mert a hit hallásból van.