Az Ordass Lajos Alapítványnak és számos egyháztörténésznek köszönhetően Ordass Lajos püspök életét és munkásságát, Krisztust hirdető írásait és beszédeit már sokan – többek között Boleratzky Loránd, Böröcz Enikő, Fabiny Tamás, ifj. Fabiny Tibor, Ittzés Gábor, Terray László és id. Zászkaliczky Pál – feldolgozták és a nagyközönséggel megismertették. Bemutatták azt a szolgálati utat, amely a püspökségig vezetett, és rávilágítottak arra a kiállásra, amikor a püspök Magyarország német megszállásának idején Wolfról Ordassra változtatta családnevét, de arra is, hogy Ordass miként küzdött az egyházi iskolák államosítása ellen. Arra a határozott, szüntelen Krisztus-hirdetésre is kitértek, amely – még a börtönben is – megalkuvás nélkül az evangélium szerinti életről szólt.

Ordass Lajos példává vált, valódi ember- és lelkészképet mutatott, olyat, amelyik a nyáj érdekében – még a szenvedést is vállalva – mindig a Szentírásra, azon belül is Krisztusra tekint. Erről id. Zászkaliczky Pál így fogalmazott: „Amikor tetteinek indokait keressük, észre kell vennünk, hogy nemcsak okokat, de célokat is találunk. Nem pusztán valami okból cselekedett, hanem valami célból. Féltette és védte az egyház autonómiáját, a gyülekezetek életét, az egyes emberek becsületét.” Ez a magatartás, az egyes gyülekezeti tagokra és az egyetemes egyházra egyaránt tekintés, a szociális kérdésekre és az igazságra nyitott hozzáállás az, ami az egyház- és emberellenes elnyomó diktatúrában is át tudott törni a bezártságon. Pál apostolhoz hasonlóan Ordass – lelki és fizikai – börtönben is megélte a szabadságot, az evangélium örömét, amely aztán kisugárzott és sokakat megerősítő példává vált.

És hogy mindez hogyan történhetett? Erről ifj. Fabiny Tibor egy tanulmányában így fogalmazott: „[Ordass] az egyház vitorlásának irányítása közben elsősorban sohasem a szél vagy az ár erejének engedelmeskedett, még csak nem is a biofizika törvényére hallgatott, hanem olyan irányba igyekezett menni, amilyen irányba lelkiismerete és meggyőződése szerint mennie kellett.” Ez a meggyőződés pedig nem volt más, mint a lutheri értelemben vett keresztfa tövében élő és a kereszten hozott áldozat alapján cselekvő lét.

Ordass Lajos a 20. századi magyar egyháztörténelem pozitív példájává vált, egy olyan ikonikus lelkészképet jelenített meg, amely az elnyomó rendszer ellenére még a hallgatásával is üzenetet hordozott. Erről Ittzés Gábor így írt: „Ordass Lajos életére és szolgálatára nézve elmondható, hogy benne koncentrálódik hazai egyháztörténelmünknek egy – szinte páratlanul – nagy krízise, amit az »egyház a szocializmusban, a kommunista diktatúrában« kifejezéssel lehet jelölni. Innen nézve Ordass Lajos szolgálata éppen az volt, hogy a »megtaláltuk a helyünket és szolgálatunkat a szocializmusban« hamis optimizmusát mindig újra kérdésessé tette az egyház örök alapjára, Krisztus evangéliumára mutató szavaival, állhatatosságával, s az elnémítás idején: puszta létével.”

Ordass Lajos valójában nem tett mást, mint hogy hű maradt identitásához, és megalkuvás nélkül önmaga egzisztenciájává tette Krisztus hirdetésének szolgálatát. Hitt abban, amit hirdetett, és bízott abban, hogy eljön az idő, amikor az emberek – egyenként és közösen is – felismerik, hogy mind az egyházon belül, mind a széles társadalomban egyetlen valós út létezik: a keresztfa tövéből Krisztusra tekinteni. Erre mutatott rá akkor is, amikor 1957-ben Minneapolisban, a Lutheránus Világszövetség harmadik nagygyűlésének megnyitó istentiszteletén így prédikált: „Csak Krisztus szabadíthat meg! Csak Krisztus egyesíthet!”

Ordass Lajos evangélikus püspök életének kronológiája

1901. február 6-án született Torzsán (ma Szerbiához tartozik).
1912 szeptemberétől a bonyhádi gimnázium tanulója.
1920 szeptemberében megkezdi teológiai tanulmányait.
1922 szeptemberétől a hallei egyetemen folytatja tanulmányait.
1924. október 5-én lelkésszé avatja dr. Raffay Sándor püspök. Ezután megkezdi segédlelkészi szolgálatát vidéken.
1927 szeptemberében Svédországba utazik egyévi tanulmányútra.
1929. június 1-től katonalelkész; augusztusban házasságot köt Kirner Irénnel.
1930 augusztusában részt vesz az uppsalai diakóniai világgyűlésen.
1930 szeptemberétől egyházkerületi missziói lelkész.
1931. június 14-től a ceglédi gyülekezet lelkésze.
1937 augusztusától esperese a Pest megyei középegyházmegyének.
1941. november 2-án a budapest-kelenföldi gyülekezet hívja lelkésznek.
1944. március 19-én nevét Wolfról Ordassra magyarosítja. A németek bevonulnak Magyarországra.
1945. szeptember 27-én a Bányai Egyházkerület püspökévé választják.
1947. februártól júliusig előadókörúton van Skandináviában, Svájcban, az USA-ban, júliusban részt vesz Lundban a Lutheránus Világszövetség gyűlésén. Alelnökké választják.
1948 szeptemberében valutázás vádjával perbe fogják, és kétévi fogságra ítélik.
1949 januárjában Túróczy Zoltán püspök felkeresi szegedi fogságában.
1950 márciusában a váci fegyházba kerül egyszemélyes zárkába.
1950. április 1-jén az egyházi különbíróság megfosztja püspöki tisztétől.
1950. május 30-án szabadul a börtönből.
1952. A magyarországi evangélikus egyház két püspökséget szervez: Déli és Északi Egyházkerület.
1956. július 11-én az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője felkeresi rehabilitálási ügyben.
1956. augusztus 4-én a Lutheránus Világszövetség képviselői és az Állami Egyházügyi Hivatal között létrejön a rehabilitálási megegyezés.
1956 októberében az Állami Legfelsőbb Bíróság, majd az Egyházi Bíróság megsemmisíti az 1950-ben hozott elmarasztaló ítéletet.
1956. október 14-én végzi első igehirdetési szolgálatát nyolcévi hallgatás után.
1956. október 30-án Dezséry László lemond püspöki tisztéről.
1957. augusztus 15-én a minneapolisi világgyűlés kezdő istentiszteletén igehirdető szolgálatot végez. Újra alelnökké választják.
1957. október 25-én levél az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez, megindulnak az újabb események.
1958. június 18-án az Elnöki Tanács leirata alapján ismét elmozdítják.
1958 novemberében Káldy Zoltánt püspökké választják.
1963-ban nem utazhat Helsinkibe a 4. világgyűlésre.
1966-ban új egyházi törvény az evangélikus egyházban.
1971-ben az izlandi egyetem tiszteletbeli doktorává nevezik ki.
1978. augusztus 14-én elhalálozása.
1978. augusztus 19-én temetése Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Ordass Lajos életének kronológiája megjelent a Keresztyén Igazság 1-2. számában (1989. június).