SATOR
AREPO
TENET
OPERA
ROTAS
Bármelyik irányból olvassuk a szöveget, felülről lefelé, alulról fölfelé, jobbról balra és fordítva, mindig ugyanaz. Csodálatos! Egyházunk akkor figyelt fel erre, amikor 1956 augusztusában az Egyházak Viágtanácsa (WCC, Genf) Galyatetőn nemzetközi konferenciát rendezett a magyar protestáns egyházak meghívására, és ezen többek között a szocialista-kommunista államhatalmak és az egyházak kapcsolatai kerültek elő.
Különösen is vitatott téma volt Ordass Lajos püspökünk hamis vádakkal való eltiltása hivatala gyakorlásától és börtönbüntetésre ítélése az 1948-ban elrendelt egyházi iskolák államosítása-megszüntetése elleni tiltakozása miatt. A nagy nemzetközi érdeklődést kiváltó tárgyalások után Ordass püspök ugyan nem térhetett vissza hivatalába, csak azt engedélyezték, hogy teológiai tanárként oktathasson. Első előadását éppen 1956. október 24-én kellett volna tartania, de mindezt elsodorta a kommunista államhatalom elleni októberi forradalmunk.
Az egyházi konferenciára Evangélikus Teológiai Akadémiánk tudós, az újszövetségi teológiával foglalkozó professzora, Karner Károly rendkívüli tudományos érdekességgel készült, hogy nemzetközi érdeklődést keltsen hazánk iránt. A Lelkipásztor szakfolyóiratban a címlapon fotóval és cikkel hívta fel a figyelmet arra, hogy a keresztény egyház már Kr. u. 110–120 körül jelen volt hazánkban, mégpedig Aquincumban, a provincia fővárosában. Múzeumlátogatásra vitt el az akkor már sok érdekességet bemutató Aquincumi Múzeumba. Megcsodálva az ásatásokat, talált kincseket (pl. a víziorgonát, ami a városi tűzoltóság leégett palotájában a pincébe zuhant, és még helyreállítható volt a pécsi orgonagyár segítségével). Mint végzett kántorképzős hallgató büszkén játszhattam néhány pillanatig rajta. Bizony, felejthetetlen élmény volt!
Egy középkorú, nagyon szakértő idegenvezető hölgy foglalkozott velünk, és mikor professzorunk kifejtette, hogy elsősorban a város vallási élete, szentélyei, stb. érdekelnek minket, megmutatta mindezt. Közben mondta az akkor előírt és bizonyára a marxista főiskoláról ismerős „tudományos” magyarázatot: „Ez és ez volt az előkelők utcája, a gazdagoké, stb., itt-ott ezek voltak a pogány kultuszok házai, mert ugye akkor is, mint a társadalomban mindig, a rabszolgák-szegények-kizsákmányoltak a különböző vallások ópiumához menekültek, felejtést-vígasztalást keresve.”
Professzorunk hallgatta-hallgatta ezt, de mindig megkérdezte egy-egy szentélynél, kik voltak a szomszédok, és kiderült, hogy ezek mind az előkelő gazdagok, parancsnokok házai között voltak. Jött a kérdése: „Kérem, magyarázza meg nekem, hogy voltak képesek ezek a szegény kizsákmányolt rabszolgák a maguk szentélyeit és templomait éppen a legelőkelőbb, a leggazdagabb és leghatalmasabb polgárok házai mellé építeni? Azt feltételezem, hogy a gazdagok és előkelők is vallásosak lehettek.” A hölgy erre nem válaszolt. Arról sem tudott magyarázatot adni, mit jelent a bűvös sator-négyzet. Ezt professzorunk mondta el neki.
Több helyen, az ókori Római Birodalomban, Svájcban, Itáliában (Pompeii romjai között), a franciaországi Oppède-ben falfeliratként, Angliában, Szíriában falfeliraton, ékszereken, stb. találkozhatunk ezzel a palindrommal. Eredete, jelentése homályos. A latin szöveg magyarul annyit tesz: Arepo magvető működésben tartja a kerekeket.
Az értelmezéséhez keresztényi feltevés is született, ami egyháztörténetileg érdekes: eszerint itt titkos keresztény ismertetőjellel van dolgunk, amilyen görögül a hal, azaz az ichtus, ami Krisztus nevének a rövidítése= Jézus Krisztus Isten fia, Megváltó. Üldözések idején erről a jelről, a halról ismerhetté föl egymást a keresztények, pl. a szimbólumot bottal a homokba rajzolva. A sator-négyzethez kialakítottak egy anagrammát: paternoster keresztalakban kétszer, az alfa és omega kezdőbetűivel kiegészítve, ami az ábécé kezdő és befejező betűje: a o, Miatyánk!
A háborúkon kívül a legionáriusok építkeztek, téglát égettek és az egyik katona, ki tudja honnan jött, Távol-Keletről vagy Itáliából, a maga hitvallását belevéste a kiégetésre készített téglába, hogy ezzel jelezze: keresztény! Sokszázadon keresztül ez a hitvallás rejtett volt, de korunkban megtaláltuk. Mivel a pannoniai helytartó 117-ben lett Traianus császár utódja Rómában, a téglába vésett hitvallás ez előtt az év előtt keletkezhetett, és ma számunkra azt bizonyíthatja, hogy ez a katona lehetett az első keresztény mai Budapestünk területén! Soli Deo Gloria.