– Hogyan került az intézménybe?

– Előtte két évig állami szakközépiskolában tanítottam. Amikor jelentkeztem ide, arra gondoltam, hogy az egyházi iskola színvonala magasabb lesz, így egyrészt a szakmai kihívást láttam magam előtt, másrészt kíváncsian vártam, hogy mit is jelent evangélikus iskolában tanítani.

– Miként tudják a professzionalizmus mellett a közösségi szemléletet képviselni?

– Meghatározó számunkra az az igény, hogy ne csak a tantestület, hanem az egész iskola tanulóifjúsága egymást építő és a másikra odafigyelő közösség legyen. Azt hiszem, ez nálunk nagyon jól sikerül. Sokat számít, hogy nem vagyunk nagy létszámú iskola, de azt gondolom, az intézmény lelkisége, a tanári kar diákokra figyelő, közösségépítő munkája mindehhez elengedhetetlen. Öröm látni, hogy diákjaink nemcsak az iskolán belül tartják egymással a kapcsolatot, hanem szabadidejükben is figyelnek egymásra. Munkám során – azon túl, hogy tényleg nagyon jó képességű gyermekek járnak ide – nap mint nap tapasztalom diákjaink kedvességét, nyitottságát, egymás iránti szeretetét. A tanulók őszintén és bizalommal fordulnak felénk is. Jó látni azt is, hogy a hétfő reggeli áhítatokat vagy a hittanórákat nem pluszteherként élik meg, hanem olyan lehetőségként, ahol választ kaphatnak az őket foglalkoztató kérdésekre.

– Osztályfőnökként mit tekint a legfontosabb feladatának?

– Az egyik legfontosabb, hogy rendszeresen legyenek osztályprogramok. Iskolánkban több éve az „egy hónap, egy program” elvet valljuk, ami azt jelenti, hogy minden osztály minden hónapban igyekszik valamilyen közös programot szervezni. A közös színház- vagy múzeumlátogatás mellett azokat a programokat szeretem, amelyeken kötetlenül tudok beszélgetni, együtt lenni diákjaimmal. Hétvégi kirándulásra, adventi közös ajándékkészítésre vagy például egy délutáni métázásra gondolok. Nemrég az egyik diákunknál készítettünk közösen mézeskalácsokat meglepetésként a tanári karnak. Ezek az együttlétek sokat jelentenek a közösségformálás szempontjából.

– Miként fogalmazná meg az iskola küldetését?

– Elsődleges szempontunk, hogy az ide járó gyermekek biztonságban és jól érezzék magukat. A megszokottnál védettebb környezetet kívánunk számukra biztosítani. Ugyanakkor arra is törekszünk, hogy maximálisan felkészítsük őket a továbbtanulásra. Személyes odafigyeléssel próbáljuk megismerni a diákjainkat és segíteni őket abban, hogy reális célokat tűzzenek maguk elé. Serdülőkor környékén többeknél észlelhető, hogy a hitükben kisebb vargabetűk keletkeznek. Igyekszünk számukra irányt mutatni, hogy lássák, van, akire a nehézségek idején is támaszkodhatnak.

– A Piliscsabai Evangélikus Egyházközség tagja. Mit jelent önnek a gyülekezete?

– Azt érzem, itt a helyem, itt számítanak rám. Segítjük egymást, odafigyelünk egymásra, és sokszínűségünk ellenére tudunk közös célokért küzdeni. Sokat jelent számomra az is, hogy több volt vagy jelenlegi diákunk is tagja a gyülekezetnek. Különleges érzés, amikor vasárnaponként együtt hallgatjuk az igehirdetést, veszünk úrvacsorát.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2019. június 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.