Tisztelt Gyászoló Család!

Boleratzky Lóránd tisztelője voltam és maradok. Ennél is több talán: atyai barátomnak mondhatom őt. Néhai, szintén jogász édesapám nemzedékéhez tartozott – ez is közel hozott minket egymáshoz. Lóránd bátyám nemcsak a hosszú, hanem a teljes élet áldásában is részesült. Élete és halála láttán eszembe jut az a bibliai fordulat, amelyet a pátriárkák áldott, békés elmúlásáról olvashatunk: „elhunyt késő vénségében, öregen, betelve az élettel...”. Én már csak egy teljes, gazdag életút végén ismerhettem meg őt. De Lóránd bátyám élete még bőven a kilencven fölött, a száz felé közeledve is termékeny maradt: az emlékezet, a műveltség, az értékek továbbadásának vágya éltette, és ezek gyümölcseiből az utolsó percig táplálta az utána következőket, így engem is. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy régi kiváló jogászaink nem merültek feledésbe, miután a kommunizmus évtizedei alatt még nevüket sem nagyon illett emlegetni sokuknak. Különösen is hálás vagyok neki, amiért Vladár Gábor egykori igazságügyi minisztert, kiváló jogászt és jogtudóst istápolta – előbb életének utolsó, nagyon nehéz szakaszában, majd halála után emlékezetében. Boleratzky Lóránd inspirálta a Vladár Gábor-díj megalapításának gondolatát, amelyet a kodifikáció tudományában vagy gyakorlatában érdemeket szerzett pályatársaknak adhat a mindenkori igazságügyi miniszter; büszke vagyok rá, hogy ezt a díjat először éppen neki adhattam át.

Tudom azonban, hogy még egy ilyen szép, teljesnek joggal mondható és minden bizonnyal boldog élet lezárulta is fáj azoknak, akik szerették őt. Lóránd bátyám hiányozni fog nem csak gyermekeinek és unokáinak, hanem barátai és tisztelői sokaságának, a magyar jogtudománynak, a jogászképzésnek, és – végül, de korántsem utolsó sorban – egyházának, amelynek hűséges gyermeke volt akkor is, amikor ez nem dicsőséget, hanem inkább megpróbáltatást jelentett.

Szeretném kifejezni részvétemet a családnak, barátoknak, a magyar evangélikus egyháznak. Miniszteri szolgálatom más, mindenképpen szegényebb lett volna az ő erkölcsi és szellemi támogatása, sokszoros segítsége nélkül. Ezért örök hálával tartozom neki nem csak én, hanem – hitem szerint – az egész magyar jogásztársadalom, mindazok, akiknek fontos a magyar jog múltja és jövője.

*

A budapesti Deák téri evangélikus templomban vettek búcsút június 28-án az életének 99. évében május 21-én elhunyt dr. Boleratzky Lórándtól. Személyében neves evangélikus egyházjogász, egyetemi magántanár, a hajdani Miskolci Evangélikus Jogakadémia volt tanára, ügyvéd, a budahegyvidéki gyülekezet tiszteletbeli presbitere távozott.