Olvasd: Cselekedetek 21,8–4.

„ ... meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (13. vers)

E szentírási szakasz főüzenete az utolsó mondatban van: Legyen meg az Úr akarata. Ugyanaz, mint a Miatyánk harmadik kérése. Ezt a kérést sokféleképpen lehet elmondani. Lehet gépiesen hadarva, gondolkodás nélkül. Az Úrtól tanult imádság bizony mártírként szenved a sok gépies és elhadart mondásért.

A Miatyánk harmadik kérését el lehet mondani a beletörődés hangján is. Vannak fatalista emberek, sőt fatalista vallás is van a világon, amely ezt mondja: minden embernek el van végezve a sorsa, amely ellen semmit nem tehet.

Lehet ezt a kérést keresztyén módon is mondani, de végeredményben ugyanazzal a lemondó kézlegyintéssel tudomásul venni Isten akaratát. Mikor tudom, hogy Isten Isten, én meg ember vagyok, Isten akarata mindenható, én pedig korlátozott vagyok, akkor vesz erőt rajtam ez a lemondó érzés és a változhatatlanba beletörődve mondom: Legyen meg a Te akaratod!

Lehet Isten ellen lázadozva, fogat csikorgatva és szitokkal az ajkon mondani: Legyen meg a Te akaratod!

Lehet mondani könnyek között is, megbékélve. Hányszor halljuk és látjuk, hogy emberek, akiknek koporsó mellett kell megállniuk, sírva mondogatják: Legyen meg az Úr akarata!

Lehet mondani úgy is, amint az angyalok mondják: örömmel és szolgálni kész engedelmességgel: Legyen meg az Úr akarata! Jézus azt akarja, hogy a mi ajkunkon is úgy hangozzék ez a mondat, mint a mennyben.

Nem könnyű ezt így mondani. Nem megy harc nélkül. Jézusnak sem ment könnyen. Neki is meg kellett harcolnia a nagy harcot, mikor az utolsó éjszakán angyal nyújtotta Neki a keserű poharat. És ha Jézusnak sem ment az Isten akaratának való engedelmesség harc nélkül, nem csoda, ha mi emberek sem tudjuk elfogadni küzdelem nélkül Isten akaratát.

Isten akarata az ember számára sokszor érthetetlen. Igénk szerint Pál apostol a harmadik missziói úton gyűjtött adományokat el akarja vinni a jeruzsálemi gyülekezet reászorultjai számára. Nem egyedül megy, barátaival indul Cézáreá-ba és ott egy igen komoly hívő embernek, Fülöpnek házába megy. Csendes, meghitt körben együtt töltötték a pihenés napját és ebbe az áhítatos csendbe betör egy próféta, Agabus és ott különösen kezd viselkedni. Leveszi Pál ruhájának az övét, összeköti vele saját kezét és lábát és ezt mondja: „Így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben azt a férfiút, akié ez az öv és a pogányok kezére adják.” Agabus nem saját tapasztalatai alapján jövendöl, hanem a Szentlélek üzenetét tolmácsolja. Isten akarata ez esetben is érthetetlen volt az ember számára. Hiszen Pál Isten ügyéért harcolt. Ha őt elvesztik, hol tud Isten leakasztani a szögről ilyen embert, aki így szolgál az evangéliumnak? Ezért volt nehéz mondani az ottlévőknek ezt: Legyen meg az Úr akarata!

Isten akarata sokszor fájdalmas is az ember számára! Mikor a prófétálás után mindnyájan arra kérik Pál apostolt, hogy ne menjen Jeruzsálembe, így felelt nekik: „Miért teszitek ezt, sírva és szívemet keserítve? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” Mikor látják Pál hajthatatlanságát, mégis el tudják mondani: Legyen meg az Úr akarata.

Isten akarata mindig jóságos akarat. Luther ezt a Kis kátéjában is hangoztatja. Mi azonban ezt mindig csak visszafelé tudjuk meglátni, Isten pedig azt akarja, hogy mi Őt előlegezett hittel szeressük és előlegezett hittel mondjuk el: Legyen meg a Te akaratod. Honnét vehetünk mi erre erőt? A római levél 8. részében mond Pál egy mondatot, amely így hangzik: „Aki az Ő tulajdon Fiának sem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?”

Valahányszor Isten nehéz útakon vezet és érthetetlen az Ő akarata, mindig erre a páli mondatra kell gondolnunk. Ezért egyedül csak a golgotai kereszt alatt tudja az ember világosan látni, megtanulni és alázatos szívvel, könnyek között is vallani, kérni: Legyen meg az Úr akarata!

Ó mi Urunk, Istenünk! Bocsáss meg, hogy olyan sokszor mondtuk, imádkoztuk: “legyen meg a Te akaratod” és egész életünk nem más, mint tiltakozás akaratod ellen, vagy csak kényszer-engedelmesség. Kérünk, Urunk, azokért, akik roskadozva járják az élet göröngyös útjait, hadd tudják, ha sírva is, de alázatosan mondani: Legyen meg az Úr akarata. Legyen meg akaratod minden kicsi és nagy munkánkban, családunkban, gyülekezetünkben, itt az idegenben, hontalanságunkban és az egész világ életében. Ámen. 

Olvasd el a 373. ének 1. versét!