Összetapadt papiruszok infravörös átvilágítása nyomán találtak rá több kivételes ritkaságra: a legrégebbi rétegeken 2000 éves írások bukkantak elő, levelek, szerződések, nyugták, sőt egy orvosi írás is. Így került elő egy Kr. u. 230-ból való kézirat, amely régebbi, mint az eddig ismert legkorábbi keresztény dokumentum, és bepillantást enged a korabeli keresztények mindennapi életébe.
A személyes hangú levelet egy Arianus nevű férfi írta, testvérének, Paulusnak. A néhány mondatos levél a család személyes ügyeiről szól, édesapjukról és édesanyjukról, a testvérekről és rokonokról. A kutatást vezető professzor, Sabine Huebner szerint a Római Birodalomban élő keresztényeket általában különc és magányos embereknek tartották, akik visszahúzódtak a világtól, és rettegtek az üldözésektől.
Ez a levél azonban egészen más képet mutat. Hogy szerzője keresztény, arra részben a Paulus névből, részben a záró mondatból következtetnek: „Imádkozom érted, és minden jót kívánok neked az Úrban”. Ezt a nevet kizárólag keresztények használták, az újszövetségi iratok nyomán.