Pénteken is mécsesek fénye jelezte, merre van a templom bejárata, s Isten házában nemcsak hagyományos programok várták a betérőket ezen az estén. Az este központi témája ezúttal: „Íme, tenyerembe véstelek…” (Ézsaiás könyve 49,16). A rendezvény célja volt, hogy rendhagyó eszközökkel közvetítse a Szentírás örömüzenetét.

Aszfaltrajzokon keresztül lépdelve vezetett az út a templomba, ahol gyerekeknek játéksarkot alakítottak ki. Egy hangját vesztett zongorán gyakoroltak a kicsik, az egyházközség életképei régi fotókon ébresztettek nosztalgikus hangulatot. Aki megszomjazott, vagy megéhezett az est során, annak nemcsak a lelke, de a teste is jól lakhatott.

– Hisszük, hogy a templomban helye van minden korosztálynak, sokféle műfajnak, a jókedvnek és a nevetésnek is – vallják a házigazdák. Lászlóné Házi Magdolna lelkész (látva sok új arcot, régi, visszatérő érdeklődőket is köszöntött) arról beszélt, a templom a találkozás helyszíne: találkozhatunk Istennel és találkozhatunk a többi emberrel.

– Egy kellemes nyári este pedig lehetőséget ad arra, hogy a megszokott kereteket kicsit hátrahagyva találkozzunk. Így történet ez pénteken este Pusztaföldváron.

Más ruhát öltött Isten háza ezen az estén: a karzatról híres emberek gondolatai függtek, a padok végében kis mécsesek világítottak, a templomkertben fáklyák mutatták az utat. Zenéltek a Zenebarát Felebarátok, a „Tenyerembe véstelek” – interaktív gitárzenés istentisztelet után (igét hirdetett Győri Veronika Ágnes evangélikus lelkész), aki akarta, megismerhette az imádságösvényt, a kivilágított templomtoronyba vezető csigalépcsőn. De volt népzenei táncház, gitárzene és filmvetítés, gyertyafényes közös éneklés és áldás a templomba.