Olvasd: János 15,1–10.

„Maradjatok énbennem és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok.” (4. vers)

Ezt az igét rendszerint e szempontból szoktuk nézni: Krisztus a szőlőtő. Ritkábban közelítünk hozzá erről az oldalról: Atyám a szőlőműves. Az pedig egészen ritkán történik meg, hogy egészen személyes oldalról fogjuk meg ezt az igét így: Én mint szőlővessző. Próbáljunk most így közelíteni az igéhez.

Ha nekem szőlővesszőnek kellene lennem, akkor célom a gyümölcs, mégpedig nem egy-két fanyar bogyó, hanem sok és ízes fürt, gyönyörűsége a szemnek, ízes, üdítő finomság a szájnak és öröm a gazdának. A szőlő hasznos növény, másokért él, másoknak szolgál, másoknak hajt hasznot.

Első hallásra világos, hogy itt nem az üdvösségemről van szó, hanem földi életemről. Ha azonban nekem mint szőlővesszőnek, életcélom e földön van, nem ellenkezik-e ez a keresztyénség egész mennyei beállítottságával? Péter szerint hitünk célja a lélek üdvössége. (1 Péter 1,9.) Pál apostol azt parancsolja: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” (Kol. 3,2.) Hogyan egyeztethető össze a keresztyén embernek az üdvösségre való törekvése s e földön magát hasznosítani törekvő akarása?

A keresztyén ember e világ számára hasznos ember. De nem azért akar hasznos lenni, hogy üdvözüljön, hanem azért hasznos, mert már üdvözült. Mivel megismerte és megtapasztalta Isten üdvözítő kegyelmét, bűneinek bocsánatát, ezért hálából szolgáló, hasznos életet él. A sorrend tehát: első az Isten országa s csak azután jön a hasznos élet.

Felvetődik itt a kérdés, hogy kinek számára jelent hasznot az életünk? Istennek és embernek. Az elsőre nem mindig gondolunk. Pedig a nyolcadik versben ezt mondja Jézus: „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy ti sok gyümölcsöt teremtek...” A gyümölcstermés tehát Isten dicsőségét növeli. Ebben van Istennek hasznára.

Mi az emberiség haszna a keresztyén életből? A keresztyén ember só ebben a világban, mely ízessé, élvezhetővé teszi önfeláldozó módon a mások életét. Világosság, amely elégeti önmagát azért, hogy mások el ne tévedjenek, hanem fényben és melegségben élhessenek (Máté 5,13-14). A keresztyén ember olyan valaki, aki minden szolgai feladatot vállal (János 13,14). Szereti azokat is, akiket mindenki csak tehernek érez, vállal szolgálatot, amelytől mindenki csak húzódozik.

Most kérdezzük meg önmagunktól: nagyobb-e Isten dicsősége s az ember boldogsága e földön azért, vagy azáltal, mivel én élek? Ha nem, akkor nem vagyok szőlővessző.

Ha nekem szőlővesszőnek kell lennem, akkor erőforrásom a szőlőtőke: Krisztus. A szőlővesszőnek életfeltétele a tőkén való maradása. Rajta kívül csak fonnyadás, halál vár reá, rajta övé a gyümölcstermő boldog élet. Ilyen élet- és erőforrás a keresztyén ember számára a Krisztussal való közösség. Ezért mondja az Úr: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. (5. v.) Pál apostol még azt teszi hozzá: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. (Fil. 4,13.) Figyeljünk fel erre a kifejezésre: Krisztusban! Nem elég tehát Krisztust ismerni, elismerni. Még az Előtte való meghódolás is kevés, sőt a Benne való hit sem elég. Ezekben az esetekben ugyanis mindig a rajtam kívül álló Krisztushoz viszonyulok. Életközösségben kell Vele lennem. Ő énbennem s én Őbenne. Az igazi keresztyén életnek az a szabálya, amit Ézsaiás 37,31 így fejez ki: „Gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem felül”. Egyre mélyebben gyökerezni Krisztusban. Megmaradni nem Nála, hanem Benne!

Ha nekem szőlővesszőnek kell lennem, akkor ellenségem minden, ami gátolja a Krisztussal való életközösségemet. A szőlővessző gondozásához tartozik a visszametszés és a tisztogatás a kártevőktől. Isten irgalmatlanul lemetsz rólunk mindent, amiről úgy látja, hogy kárunkra van. A tisztogatás fájdalmas. Gondoljunk arra, hogy Atyám az, aki tisztogat (1. v.). A tisztogatás nem megfosztani, hanem gazdagítani akar. Azt akarja, hogy több gyümölcsöt teremjek, használhatóbb ember legyek.

Engedelmesen hajtom magam kezed alá, s Beléd kapaszkodom, drága szőlőtőke: Jézus Krisztus! Könyörülj rajtam, hogy senki és semmi el ne tudjon szakasztani Tőled. Ámen.

Mennyből sugárzó fényesség, Boldog vagyok, ha bennem ég Szerelmed égi lángja.
Ó, adj erőt, hogy kebleden Csüngjön, viruljon életem, Mint szőlőtőn az ága.
Szánj meg, Szállj meg, Itt szívemben, Betlehemben kinyílt rózsa. Légy sebhedt szívem orvosa. (403. ének)