A pihenés bizony nem luxus: létszükséglet. Olyan biblikus tevékenység, amellyel Isten ajándékozta meg az embert. Már a Genezis arról tudósít, hogy miután Isten elkészült világot teremtő munkájával, megpihent a hetedik napon. S nem csupán pihent, hanem „megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt…” (1Móz 2,3)

A keresztény ember a hivatásának gyakorlása során Isten dicsőségére tevékenykedik, s ahhoz, hogy ezt szépen és eredményesen lássa el, időnként meg kell állnia, ki kell lépnie munkahelyének falai közül.

Rendhagyó „csomagolási tanácsok” következnek, hogy mit vigyünk még magunkkal a nyaralásra – a bőröndöt sem kell egyelőre elővennünk.

Átélés. Foglyokként élünk sokan, a laptop, a mobiltelefon, a közösségi média, a tévé foglyaiként. Szabadságunk legyen szabadság ebben is! Van, amit ilyenkor érdemes tudatosan kikapcsolni, letenni és átadni magunkat egy lelki épülést segítő könyvnek, egy nyaralóhelyünkön felkeresett istentisztelet új élményének, az adott táj szépségének, a csend tisztaságának, egy ismeretlen város titkainak, egy új barátságnak, finom ízeknek vagy egy hatalmas – legalábbis kiadós – sportolás után érzett jóleső fáradtságnak. Kincskereső munka ez, de megéri – valaki már elrejtette nekünk ezeket a kincseket!

Belső béke. Mire elérkezik az augusztus, fáradtak, nyúzottak lehetünk, testünk-lelkünk sóvárog a pihenésre. De hogyan kapcsoljunk át pár óra alatt pihenő üzemmódra? Kérjünk mindenekelőtt belső lecsendesülést, fogékonyságot a szépség, a megszólító isteni hang befogadására! A természet, a szeretteink, a jókedvű kirándulások, a naplementék, a hegyek, vizek, erdők Isten irántunk való szeretetének megnyilvánulásai. Áldott idővé válik a szabadság, ha letesszük az ő kezébe a feszült, pörgős, határidős, fárasztó hónapokat, és nyitott lélekkel figyelünk rá. Igéje elkísér, és új felismeréseket adhat, ahogy egyre békésebb lelkünk rezonál rá.

Derű. Luther Márton a példa, hogy milyen humorral, (ön)iróniával lehet élni hívő életünket. Isten gyönyörködik abban, ha mi, gyermekei boldogok vagyunk. A játék, a sport, a nyári programok ezernyi válfaja mind olyan derű- és örömforrás, amely kiemel a hétköznapokból. A családi legendáriumban, ugye, olvasóinknak is vannak szép számmal vicces történeteik? Vigyük magunkkal a derűre való készséget, a mosolyt, éljük át és osszuk meg egymással a vidám pillanatokat – az együtt nevetés ráadásul közösséget összetartó erő is…

Hála. Sosem volt olyan divatos dolog hálanaplót vezetni, mint napjainkban. Felsorolni is lehetetlen, hány helyen olvasunk a Szentírásban a háláról, az isteni gondviselés felismerésének lélekemelő erejéről. Sokan panaszkodnak, s közben nem veszik észre, mi mindent adott már eléjük az Úristen. „Vigyük el” és „írjuk tovább” belső, lelki hálanaplónkat! Az év eltelt hónapjait is leltározzuk pihenésünk idején, és gyarapítsuk is: egy-egy imádságban forduljunk Istenhez, és fogalmazzuk meg – legyen bármilyen apróság –, ami boldoggá tett minket. Huszonnégy óra alatt nem egyet fogunk felismerni…

A teljes cikk itt érhető el.