Két éve terveztük az utat, amelynek dr. Szilasi Péterrel, a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének docensével, a Magyar Földrajzi Társaság alelnökével, Novák Kovács Zsolt sárbogárdi földrajz-történelem szakos középiskolai tanárral, valamint Szekszárdról dr. Streicher Mátyás ortopéd szakorvossal, az expedíció egészségügyi felelősével vágtunk neki – mondta Gruber László. Hozzátette, egyrészt szerettek volna eljutni azokra a helyekre, amelyeknél annak idején a mindannyiuk által tisztelt Vámbéry járt, másrészt azokat a területeket felfedezni az országban, ahova turisták nem, vagy csak ritkán jutnak el. Pályázatot adtak be, sikerrel jártak, és Magyarország Kormánya, a Bethlen Alapkezelő Zrt., valamint a Fábián Tamás ÉRT-ÉK Alapítvány támogatásának köszönhetően júliusban útra is kelhettek.
A kéthetes expedíció során jártak a kiszáradóban levő Aral-tónál, amelyben még fürödtek is, igaz térdig érő iszapban gázoltak a vízbe. Döbbenetes, hogy fél évszázad alatt sikerült teljesen tönkretenni a tengermaradványt, s annak élővilágát. Megnézték az elsivatagosodó mederben „ragadt” hajókat, s a jól kivehető, hullámverés által formált egykori partot is tanulmányozták. Jártak a Kizil-kum sivatagban, amely nem a „klasszikus” értelemben vett sivatag, hiszen nagyrészt növényzet által megkötött homokbuckákból áll.
Átkeltek az Amu-darja folyón, amelynek vizét a helybeliek csatornákon vezetik el a mezőgazdasági területekre, ezzel csappantva meg jelentősen a vízhozamot. Nemcsak locsolásra használják a vizet, hanem speciális eljárással évente átmossák az elsósodott talajt is, hogy termékenyebbé tegyék. Az így sóssá vált vizet megint más csatornákon vezetik el – valójában a sivatagban található „végtavak”-hoz, lefolyástalan területekhez.
A legnagyobb kihívást az utazás során a hőség jelentette. Az Aral-tónál és a sivatagban – árnyékban (!) – 50-55 fok volt, a forró szél jellegzetes elektromos, kicsit égett, „hajszárító szagot” hozott. Az éjszakák sem jelentettek enyhülést, mindössze 40 fokra „hűlt” a levegő, ami a sátras táborozáshoz nem éppen ideális körülmény.