„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Pét 4,10)  

A mostani időszak újra egymás felé fordít minket. Sok-sok ötlettel segítenek egymásnak családtagok, szomszédok, barátok. E havi igénk azonban nem csak a vírus idejére vonatkozik és nem is csupán a segítésről, az egymás felé forduló szolgálatról szól. Sáfárkodásról, Isten ajándékaival, a tőle kapott kegyelmi ajándékokkal való sáfárkodásról szól.

E régies kifejezést ma jobban megértjük, ha sáfár helyett azt mondjuk: megbízott, számadó, olyan valaki tehát, aki a más tulajdonát képező vagyontárgyakkal, javakkal megbízatás szerűen, felelősen gazdálkodik, és azzal egyszer elszámol. De nem is a szó a fontos, hanem a lényeg, amit kifejez, és éppen ezért arra érdemes törekednünk, hogy a puszta szó, a fogalom, élő gyakorlattá váljék az életünkben. Mert a sáfárság fogalmában, a sáfárkodásban, ha azt végre komolyan vesszük, benne van az egész keresztyén élet-gyakorlat, és benne lehet keresztyén életünk megújulása is.

Mert keresztyénnek lenni azt is jelenti, hogy magamat és mindenemet, amim van, tervszerűen és tudatosan szánom oda Isten szolgálatára, embertársaim javára.

A sáfárság egész gyakorlata ugyanis már csak válasz. Válasz Isten megszólítására, és arra, amit ő értem cselekedett és cselekszik ma is.

A keresztyén élet azzal kezdődik, hogy ezt a szót: “enyém”, áthúzom, érvénytelenítem a magam számára, és helyette azt írom: “Jézusé”! Mindent, amire azt mondtam, hogy az enyém, átírom Jézus nevére. Nagyon sok minden van ilyen: a testem, a lelkem, kezem, lábam, fejem, az egészségem, a munkám, az erőm, az időm, a terveim, a képességeim, a speciális lehetőségem, a szakképzettségem, a gondolataim, az akaratom, az érzéseim, a házam, a családom, a gyermekem, a házastársam... és sokáig folytathatnám a sort.

Az, hogy miként és mire használom a javaimat, próbája annak, hogy az Úr sáfára vagyok-e? Próbája annak, hogy mennyire tudom komolyan venni gyakorlatilag az egész életem odaszánását. Ha Isten szándéka szerint élek a javaimmal, az látható jele annak, hogy az Úr sáfára vagyok.

Az sem véletlen, hogy ez a mondat kettősponttal végződik. Látszik belőle, hogy az apostol felsorolással folytatja ezt a tanítást. A továbbiakból kiderül, hogy Isten leginkább gazdagító ajándéka az Ő Igéje, amelyet megad mindenkinek. Vajon mennyire hatja át életemet, gondolkodásomat? Szentlelkével erősít bennünket arra, hogy hálával és felelősen tudjunk szolgálni mindazzal, amivel megajándékozott minket.

Nos tehát: „Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai”! Ámen.

Elhangzott 2020. május 11-én a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.