– Miért döntött úgy, hogy lelkész szeretne lenni és a teológián kíván továbbtanulni?

– Szüleim vallási meggyőződése által beleszülettem az evangélikusságba. Édesapám és édesanyám döntése az volt, hogy bátyám után én is a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központban kezdjem meg a tanulmányaimat. Ott testileg és lelkileg is biztonságban tudtak a szüleim és biztosak voltak benne, hogy az oktatásom is jó kezekben van. Nagyon szerettem a hittanórákat, de nem elsősorban azért, mert sokat énekeltünk, hanem azért, mert tanáraink – Lacknerné Puskás Sára és Oberling Zsanett – rengeteget beszélgettek velünk. Egyháztörténetet is tanultunk, de olyan jó egyensúly volt az órákon, hogy öröm volt készülni a tanórákra! Később megismertem Ócsai Zoltán, a most már Pécsett szolgáló lelkészt. Ő volt az, akinek a hatására a teológiát választottam.

– Miben látja lelkésznövendékeként a feladatát?

– Legfőképpen abban, hogy mások felé sugározzam azt a krisztusi szeretetet, amelyet megtapasztaltam. Ez a hitünkből fakadó küldetés nem feltétlenül szűkül le a templomi szolgálatra vagy a hittanórára, hanem meggyőződésem, hogy ezt a hétköznapokban is kell közvetítenünk. Jelenleg tanulmányaim mellett dolgozom. Minden egyes nap úgy ülök be a kassza mögé, hogy hálát adok, hogy van munkahelyem, hogy minden lényeges kényelmi szempontom megvan. Magam számára is nagy út volt, hogy ezt a felfogást el tudtam sajátítani, idővel azonban felismertem, hogy az ami körülvesz minket, az mind Isten kegyelmi ajándéka.

– Ez alapvetően a hálás élet attitűdje. Miként lehet erre a szemléletre másokat is rácsodálkoztatni?

– Nem feltétlenül szóval kell mindezt hirdetni, sokkal inkább a saját életünk példamutatásával. Amennyiben saját magunknak és a többi ember felé is azt sugározzuk, hogy hálásak vagyunk azért amink megvan, az idővel áthatja a saját személyiségünke,t és előbb-utóbb a környezetében is úgymond „csodát” fog tenni. Jézus megmutatta a számunkra, hogy lehet hálásan élni. Keresztényként – és itt minden istenhívőre gondolok –, ha példát mutatunk, az hatással van a környezetünkre…

– A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség ifjúsági csoportjának a vezetője. Mit jelent önnek az ifivezetői szolgálat?

– Teológushallgatóként és emberként is hatalmas lehetőség, hogy egy gyülekezet ifjúsági csoportjával foglalkozhatok! Idekerülésemmel két fővel kezdtük el az ifjúsági munkát. Azt a filozófiát követtem, hogy ha látják rajtam, hogy szeretek ide jönni, szeretek velük Istenről beszélgetni, jó közösen imádkozni, jó közösen megélni a kereszténységünket, akkor talán mások is jönnek majd. A mai alkalmakon is voltak hatan-heten, akik tanulás és edzés után, egy hosszú nap után jöttek ide. Csak hálát tudok adni, hogy nekik ez fontos. Az ifjúsági közösségben egyszerű feladatot tűztem ki magam elé: érezzék meg, hogy jó evangélikus közösségbe járni!

– 2020 a Magyarországi Evangélikus Egyházban az úrvacsora éve. Személy szerint, Önnek mit jelent az úrvacsoravétel?

– A megtapasztalható kegyelmet! Amikor úrvacsorát veszünk, előtte sokszor azt érezzük, hogy sok a súly, nagy a hátunkon a teher. Az oltár elé térdepelve azonban már tudjuk, hogy mindezt ott lehet hagyni, ugyanis Krisztus elhordozza helyettünk, vagy velünk együtt. Olyan jó úgy kifordulni az oltártérből, hogy Krisztus testét és vérét vettük magunkhoz és tudhatjuk, hogy szabadok vagyunk! Könnyebbnek is érzi magát akkor az ember. Áldás a számunkra, hogy minden vasárnap megvan erre a lehetőségünk!