A Földközi-tenger térségében sajnos folytatódnak a tragikus események. 1283 ember veszítette életét 2019-ben a Nemzetközi Migrációs Szervezetet (IOM) adatai szerint, de több mint 200 halálos áldozatot regisztráltak 2020 első három hónapjában is. Amíg az áldozatok száma összességében csökkent tavalyi adatokhoz képest, megnőtt az esélye annak, hogy a menekültek életüket veszítik. Az új, veszélyes útvonalak nagy részét, például az Európai Unió külső határfolyóin keresztüli átjutást nem felügyelik. Különösen fájdalmas az a tudat, hogy rengeteg hajó került veszélybe a (nyugati naptár szerinti) húsvéti hétvégén a Közép-Mediterrán térségben. Ennek ellenére, számos földközi-tengeri állam késleltette a mentőhajók kifutását, és feltételezések szerint, a veszélyeztetett hajók utasai közül, sokan a tengerbe vesztek húsvét napjaiban.

Az IOM és más szervezetek adatai szerint, 2000 óta több, mint 30 000 ember veszítette életét az Európába vezető úton; a tengerbe vagy folyókba vesztek, konténerekben fulladtak meg hajókon, vagy közúton. Az esetek nagy száma miatt, leginkább Olaszország és Málta állt a figyelem középpontjában. Ugyanakkor a Görögországban, Spanyolországban, valamint az EU keleti határainál kialakult helyzet is figyelmet érdemel. A görög-török határon lelőtt két személy ügyét még mindig vizsgálják. Több, mint 100 európai parlamenti képviselő kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálják ki a híresztelést, miszerint a görög határőrök a felelősök a tragédiáért. A továbbra is nemzetközi vizeken tartózkodó emberek sorsa gyakran tisztázatlan, számuk pedig folyamatosan nő, minthogy az Európai Unió tagállamai visszaküldik őket a líbiai felségvizekre.

Ahogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) dokumentálta, a civil kutató- és mentőakciókat az utóbbi években az EU tagállamai szisztematikusan szabotálták és kriminalizálták. Az új koronavírus terjedése a mentőakciók nagy részét megállásra kényszerítette. A változatlanul aktív mentőakciók pedig komoly problémákkal szembesültek, amikor az EU-s országok kikötőiket biztonsági okokból partraszállásra alkalmatlannak nyilvánították. 2019-ban született ugyan egy kompromisszumos megállapodás néhány tagállam között, amelyik szabályozta tengerből kimenekített emberek partaszállásását és áthelyezését, ahogy ezt a CCME és a CEC, illetve a keresztyén segélyszervezetek Egyházak Világtanácsa által koordinált szövetsége, az ACT 2019 júliusában nyílt levelében szorgalmazta. Málta azonban arra panaszkodott az utóbbi hetekben, hogy az ígért segítség a valóságban elmaradt. Az EU szándékosan úgy alakította ki új haditengerészeti műveletét a líbiai partoknál, az IRINI-t, hogy az őrjáratozó hadihajók ne találhassák meg a hajótörött migránsokat.

Az európai egyházak a kontinens határain zajló tragédiára egyrészt szolidárisan, gyakorlati segítségnyújtás felajánlásával válaszoltak, másrészt, felemelték szavukat és nyilvánosan szorgalmazták a menekültek és migránsok biztonságos és legális eljutásának lehetőségét Európába. Az egyházak számos országban még azt is felajánlották, hogy befogadják azokat a menekülteket, akiket a tengerből mentettek ki, vagy együttműködnek az áthelyezésük érdekében, hogy feloldják a politikai patthelyzetet, és lehetővé tegyék a partraszállást. Egyházak több térségben is támogatnak vagy maguk is indítanak kutató- és mentőcsapatokat.

A CCME partnereivel együtt néhány éve elindította „Safe Passage” nevet viselő kezdeményezést. A humanitárius folyosót és biztonságos eljutást kínáló egyházak között szoros együttműködés jött létre. Egyre több egyház működik közre kontinens szerte a menekültek biztonságos befogadásában áttelepítési programok keretében, humanitárius vízum kiadására és humanitárius folyosók kialakítására irányuló kezdeményezésekben és egyéb projektekben. Politikai szinten az EU 2019 decemberében az áttelepítési programban résztvevők számának növelését vállalta a 2020-as évre, bár a járványhelyzet miatt a menedékkérők érkezése teljesen leállt.

A CEC budapesti nagygyűlésén, 2013 júliusában erősítette meg felhívását a tagyegyházaihoz, hogy évenkénti imanap keretében emlékezzenek meg azokról, „akik életüket vesztették az Európába vezető úton egy méltósággal teli élet reményében”. Az utóbbi években számos egyház és helyi gyülekezet csatlakozott a felhíváshoz és tartott imanapot és megemlékezéseket Európa szerte a június 20-i nemzetközi menekültnaphoz legközelebb eső vasárnapon. Ebben az évben június 21-ét javasoljuk a közös imádság megszervezésére.

A CEC 2018. évi újvidéki nagygyűlésének felhívását megerősítve arra kérjük a kontinens egyházait, hogy idén is emlékezzenek azokra az emberekre, akik az Európába vezető úton veszítették életüket. Ugyanebben az évben frissítettük a Németországi Evangélikus Egyház (EKD) együttműködésben elkészített háttéranyagot. A CCME honlapján közzétett segédlet hasznos lehet közbenjáró imádságok és istentiszteletek lebonyolításában.

Nyilvánvaló, hogy az idei megemlékezéseinket nagyban befolyásolja majd a koronavírus járvány következtében kialakult helyzet. Számos egyház sikerrel szervezett „virtuális” közösségi alkalmakat az utóbbi hetekben. Ebben a közegben fontos mozzanatai nem valósíhatók meg a megemlékezésnek, mint például gyertyagyújtás. Ugyanakkor a virtuális találkozások képesek lesznek új lehetőségeket biztosítani, hogy megoszthassuk azokat a történetét, akik életüket veszítették a biztonság keresése közben Európa felé.

A mennybemenetel és pünkösd napjaiban, amelyek reménységet és világosságot hordoznak az egész emberi nemzet számára, mély szomorúsággal és tanácstalanul szemléljük, hogy a kereszt, a szenvedés, reménytelenség és halál útját járja sok ezer embertársunk napjainkban is az Európai Unió külső határainál.

Egyházakként és keresztényekként isteni elhívásunk, hogy tanúi és szolgái legyünk a feltámadásnak és az új életnek igazságban és békében, ami mindenkit megillet etnikai, nemzetiségi és vallási hovatartozásától függetlenül. Tudatában vagyunk annak, hogy részesei vagyunk a keresztények globális közösségének, akik ezekben a napokban világszerte megemlékeznek a saját térségükben érintett áldozatokról és menekülésük kiváltó okáról.

Emlékezzünk hát együtt azokra a dokumentált és ismeretlen embertársainkra, akik életüket veszítették Európa határainál, osztozzunk közös fájdalmunkban imádsággal.

Dr. Jorgen Skov Sorensen, a CEC és Dr. Torsten Moritz a CCME főtitkára