Egy keresztény tábor „Vele vagy nélküle” címe szinte sugallja, hogy Jézus ebbe a témakörbe illő szavairól, a Jézushoz fűződő viszonyról és mennybemenetele előtt mondott ígéretének (veletek vagyok minden napon a világ végezetéig) képbe hozásáról volt szó – fókuszban a „vagy”-gyal, azaz a döntéssel. Ám amíg eddig eljutottunk, addig széles skáláját jártuk be a döntés különböző aspektusainak: Bibliával vagy nélküle, megbocsátással vagy nélküle, médiával vagy nélküle, hittel, reménységgel, szeretettel vagy nélkülük, sodródásban vagy nélküle stb.

Az igehirdetések és a kiscsoportos megbeszélések mellett külön hangsúlyt kapott a Bibliaolvasás fontosságának megértetése, elfogadtatása, megtapasztaltatása. Sokan éltek is a felkínált ajándék Bibliák és az olvasásra fölszabadított idő adta lehetőségekkel. Az ezt követő fórumon a Bibliával való első találkozás során felmerült kérdések föltevésére, a tapasztalatok megosztására nyílt lehetőség, ill. az életben fölmerülő bármely kérdés megvitatására. (Egyik alkalommal például olyan mélységű és fontosságú beszélgetés alakult ki, hogy – a konyhai dolgozók munkaidejére figyelés ellenére – fél óránál is többet késtünk a vacsoráról. Van olyan, hogy az Úr dolgai fontosabbak az evésnél…)

Jutott idő a cigány költészettel való ismerkedésre is. Cigány költők tucatnyi verseskötetéből válogathattak a bátrabbak és készülhettek egy éjszakán át a következő napi felolvasásra, a verskiválasztás indoklására. Volt, aki megzenésített formában adta elő Káli-Horváth Kálmán egyik versét.

A szüntelenül eső eső megakadályozta a fiatalokat a sportolásban, de egy csapadékmentes délután a piliscsabai kilátóhoz elinduló tisztes méretű csapat töredéke azért fölküzdötte magát a Nagy-Kopasz-hegyi kilátó tetejére. Hegycsúcs és a Missziói Otthon hegyderéki elhelyezkedésnek hangulata és szimbolikája (ráadásul a Hóreb nevű üdülőház volt a szállásunk), a településeink megszokott világától, a városi nyüzsgéstől távolkerülés, magasba emelkedés, az Úrra, a másikra és magunkra figyelés ajándékba kapott alkalmává avatta ezt a pár napot. Így születtek meg a tábort összegző következő értékelések: Beás cigány testvéreim, most éreztem először, hogy oláh cigányként elfogadtatok, befogadtatok. – Ennyire áldásosnak még egyik Közös asztal tábort sem éreztem. – Hálás vagyok, hogy betegségem ellenére eljuthattam ide, ennyi áldásban lehetett részem. – Sokat tanultam. – Megértettem, hogy otthon új alapokra kell tennünk a közösségünket.

Szép korona…

Képgaléria: